1919. július 31. után…
…országunk legalább olyan kaotikus állapotban volt, mint annak előtte. A terror színt váltott. Nem a kitűzött célomhoz tartozik, de megemlítem, hogy egy 1922-ben megjelent, antikommunista eszméket hirdető, a fehérterrorra nosztalgiával emlékező könyv szerzője bevallotta, hogy a különítményesek tisztogató „munkája” több, lényegesen több áldozattal járt, mint a Tanácsköztársaságé.
Az országban nem volt sem politikai, sem társadalmi, gazdasági stabilitás (kormányválságok, létbizonytalanság, munkanélküliség, szénhiány, nyomor…).
A hetilapok mindezekre nem reagáltak, mert nem reagálhattak. Mert az egyetlen 1919 második felében működő, magát politikai hetilapként definiáló Hétfői Napló csak októberben lépett színre.
Igen, a kommün minden, nem a rendszert támogató lapot betiltott. Az egyetlen kivétel a Tolnai Világlapja volt, de az bulvár jellegével nem zavarta a politikát, sőt alkalmazkodott is annak változásaihoz. Politikai vonatkozásban sajnos főkén, mondhatnám kizárólag képekre specializálódott. Jellemző, hogy egy hónapjából mindössze egy cikket tudtam beválogatni! Emellett nagyon hiányos, olykor hónapok hiányoznak. Egyszóval nem tudom használni, legfeljebb képanyagát.
A már említett Hétfői Napló óvatosnak tűnik, ami érthető, hiszen azokban a hónapokban elég volt egy valakinek vagy valakiknek nem tetsző írás, s cikk szerzője (esetleg más is) örülhetett, hogy élve megúszta.
Ez a „fortélyos félelem igazgat” korszak, ez a hisztéria 1920-ra kissé alábbhagy. Ezért fogalmaztam így, mert múltunknak ezt a jellegét konstansnak tartom, legalábbis nehezen s lassan változtathatónak!