Perceval Artur Ágoston, Egmont grófja. Tekintélyesen hangzik ez a czím, már csak azért, mert a család őse Arcelin Gomel de Perceval, Hódító Vilmossal ment át Angliába.
Nos és ez a név most egy jókedvű korhelyt takar, akit szerelmetes hitvesével, egy volt szinésznővel együtt az utczáról szedett fel minap a londoni rendőrség, mert olyan pityókásak voltak, hogy bámész embertömeg támadt körülöttük.
A nagy *leszopásnak* eredendő oka volt, hogy a gróf ur hosszas hányódás után végre nagy örökséghez jutott. Gróf Perceval rövid multja egyébként nagyon érdekes és meglehetősen viharos. Matróz volt a tengeren, tűzoltó Londonban és egyideig egyik londoni városháznak a házmestere.
Egyszer a városházán olyan hangos volt a vita, hogy a grófi házmester nem tudott elaludni. Felébredt benne erre a régi tűzoltó és hogy az elkeseredett vitának véget vessen, a kerti fecskendővel hütötte le a tüzes szónokokat.
Emiatt persze elcsapták, de ő ezt nem nagyon bánta, mert épp akkor jutott egy kisebbfajta örökséghez.
A városatyákon azonban elcsapatásáért mégis bosszut állt. Ezek ugyanis bált rendeztek és mikor már tánczba fogott a díszes társaság, a városháza összes gázlámpája egyszerre kialudt. A csinyt gróf Perceval csinálta.
Házmesteri állásától nagylelkűen vett bucsut és ez alkalommal a kerületi szegényeknek pompás lakomát rendezett. Ezzel ki is merült kis vagyona. Azóta hányodott a világban és a feleségül vett szinésznővel együtt kóborolja a föld kerekségét.
Nemrég aztán meghalt a család feje és gróf Perceval nemcsak az Earl of Egmont czímet, hanem a nagy családi vagyont is megkapta. Ez a váratlan *öröm* persze nem mulhatott el nagyobb emoczió nélkül és ezért találták feleségestül London egyik félreeső utczájában – tökrészegen.