Alig néhány éve, hogy a vállalkozók világában kiütött az autobusz-láz.
Nagyszerű üzleti lehetőségeket vetitettek az emberek szeme elé a kalkulációk, melyeket az uj kereseti forrás jövedelmezőségében bizó autobuszvállalkozók a viszonyok javulását remélve, egyáltalán nem gondoltak tulzottaknak. Azóta kitünt, hogy az autóbusz sem az a jó üzlet, amilyennek az engedély lázas hajhászásának pillanatában látszott, és a kalkulációk tulságosan optimisztikusak voltak.
Válságba jutottak az autobusz-engedélyesek és a kocsi-amortizációval, személyzet-fizetéssel, egyéb rezsiköltséggel terhelt vállalkozók korából kétségbeesett hangok hallatszanak. Munkatársunk a kereskedelmi minisztériumban illetékes helyen igen figyelemreméltó, egyes részeiben pedig egyenesen feltűnő információt kapott a helyzetről és az autobuszforgalom aktuális problémáiról. Információnk a következőkép hangzik:
– Az autobusz, enyhén szólva, nem lukrativ üzlet ma Magyarországon. Igaz, hogy a főváros autobuszüzeme éppugy deficittel küzd, mint a magánvállalkozók, vagy mint a többi európai metropolis autobuszvállalatai, de nálunk, vidéken éppugy, mint Budapesten, különlegesen rosszak a viszonyok.
– Miért? Talán nincs szükség a különböző vonalakra?
– Sőt! Nélkülözhetetlenül szükségesek. Hiszen éppen itt rejlik a baj magva. A forgalmi szükséglet megvan, forgalom még sincs.
– Mivel pedig a laikus azt gondolhatja, hogy ha nincs forgalom, az autobusz begurul a garázsba és nincs vele semmi baj, informátorunk ezt is megvilágitotta:
– A terheket jó vagy rossz időben, tulzsufolt járatoknál vagy üres kocsiknál egyformán viselniök kell.
Kimutatást vesz elő őméltósága, amely egy elég erős autobuszvállalat közterheiről szól, a megtett kilométerekre átszámitva.
– Ime – mutatja – a következők tünnek ki ebből az összeállitásból: egy megtett kilométerre 2.4 fillér esik közuti adó cimén. Uthasználati dija 100 lóerőnként nyolc pengő, ami egy kilométernél 1.1 fillért jelent. Fuvarozási illeték, amelyet még a szanálási törvény irt elő minden fuvarozott áru és személy után, 2.3 fillér. A benzin után vám és kincstári haszonrészesedés fejében 5.6 fillér terheli az engedélyest – a benzin ára még ezen kivül jön számitásba.
Közteher cimén tehát km-ként 11.4 fillér teher sulyosodik az autobuszvállalkozóra, ami még a mi nézetünk szerint sem elfogadható állapot.
– Készül valami ennek az enyhitésére?
– Igen, az érdekeltség szorgalmazza ezt, de még bizonytalan, hogy milyen vonatkozásban lehet róla szó.
– És a „nagyok”?
– Az üzemi költségeket még csak megtudják szerezni, de már amortizációra, kamatra nem telik. A vasutnál azonban megokolt az üzemnek még deficites fenntartása is. A gépjárművek által egyébként elvont forgalmat igyekszik ezzel maga felé terelni, tehát nagyobb károsodástól menti meg magát.
– Most azonban őszintén megmondatják, hogy a MAVART is, a posta autobuszüteme is megakadtak. A pénzügyminiszter most nem ad pénzt ilyen célra.
Megkérdeztük őméltóságát, van-e tudomása arról a tervről, amely hir szerint az egész országra szóló nagy autobuszvállalkozás megalapitását tüzte ki célul.
– Nincs – hangzott a válasz – és nem is tartom valószinűnek. Látjuk a vasut forgalmának erős csökkenését, de nemcsak nálunk, hanem például Németországban is, Ausztriában, Franciaországban. Ugyanez mutatkozik az autobuszvállalatoknál is. Nem tudom, hogy a meglévők közül melyik meddig birja, olyan nagyméretű a csökkenés.
– Milyen gyakorlati és elvi alapon megy majd végbe a törvényben előirt engedély-revizió?
– Az elveket a következőkben összegezhetem:
1. Akinek ma engedélye van, attól nem lehet megtagadni az uj engedélyt, kivéve, ha kizáró ok forogna fenn (büntetés, szabadságvesztés, stb.).
2. Az uj engedélyt legalább a hátralévő időre meg kell adni. Akinél nincs határidő, ott legalább öt évre kell kiadni az uj engedélyt.
3. Ha valaki a becserélés alkalmával nagyobbszabásu beruházás cimén hosszabb időre kér engedélyt, igazolt esetben 8-10 évre is megkaphatja a koncessziót.
– Szóval, senkinek sem kell aggódnia, hogy nem kapja meg a becserélt engedélyt?
– Nem, mert a MAVART sem akar élni a jelenlegi problematikus értékű elsőbbségi joggal. A posta sem szándékozik tudtommal ujabb autobuszokat beszerezni, nincs pénze ilyen inveszticióra. Még jó, ha a MAVART harminckét autobuszának és ugyanannyi teherkocsijának dolga van egész nap.
Még egyszer hangsulyozta informátorunk, hogy a hátralévő időre az engedély meghosszabbitásától senkit nem lehet elütni.
– Mikor készül el a végrehajtási utasitás?
– Már tulajdonképpen készen van, – felelte őméltósága, – de még néhány kérdést kell elintézni, amelyek a többi tárcákat érintik. Ugy számitom, hogy márciusra jön ki a gépjármütörvény végrehajtási utasitása, mégpedig áttekinthető kiadásban, tájékoztató beadványmintákkal, az engedélytulajdonosok pontos jegyzékével.
