Ötvennyolc fillérrel drágult meg a magyar kályhába vetett tüzifa mázsája, mert a csehszlovák köztársaság mesterségesen föntartja az állam határain belül a magas gabonaárakat és a magyar buza bevitelét rendkivüli törvényekkel megakadályozza.

Hogy ebből a tüzifavámból mi haszna lesz a magyar gazdának, aki buzája és marhája évszázados piacát elveszitette, azt nehéz megérteni. Éppoly nehéz megérteni azt, vajjon mivel szolgált rá a román és az osztrák fatermelő, hogy a fakivitele igy megszorittassék?

Ha még a cseh fatermelőt akarta volna sujtani a magyar kormány a favám behozatalával, azt megértenők. De a dolog ugy áll, hogy elegendő tüzifánk nincs, nyolcmillió mázsát importálunk évente, s akár drágább a fa, akár olcsóbb, egyre megy, fát azért kell hogy behozzunk az országba. Mivel pedig a román fa ugyanannyi vámot fizet, mint a csehszlovák, nyilván épp ugy jön be ezután is, mint eddig, csak mi fizetjük drágábban.

Ha a román vagy az osztrák, mint eddig, ezután se fizetne vámot, akkor a cseh fa helyett román fát hoznánk be és a cseh fa elvesztené a magyar piacot. De ha ugyanannyit fizet, akkor épp ugy bejöhet, ha csak a beviteli engedélyek kiadásánál nem álljuk utját. Zavaros egy ügy ez, kérem, igazi háborus intézkedés, mert a háboruban is a generális parancsol és a baka engedelmeskedik, most a kormány parancsol s mi fizetjük drágábban a fütőfánkat.

De azt már nem kivánhatják tőlünk, hogy meg is értsük, vagy pláne dicsérjük. Örvendező fél ebben a fura háboruban csak egy van: a magyar erdőbirtokos, aki bizvást dörzsölheti a kezét, mert annak az ötmilliónak, amennyivel drágábban kell a tüzifánkat megfizetnünk, tetemes része az ő zsebébe vándorol!