Bethlen és a kisantant külügyminiszterei Párisban tanácskoznak

A Tardieu-kormány helyzetének megszilárdulása után és kivált, hogy a Young-terv ratifikálása folytán az ugynevezett jóvátételi bizottság a legközelebbi napokban teljesen föloszlik, itt volt az ideje, hogy a keleti jóvátétel ügye is tető alá jusson. E célból a hágai megállapodás értelmében a francia külügyminiszter Párisba invitálta Bethlen Istvánt, Mironescut, Benest és Marinkovics jugoszláv külügyminisztert a megegyezés végleges megszövegezésére.

Hétfőn délután 4 órakor ül össze az ugynevezett „committé de redaction pour les accords de la Haic” és ezen a teljes ülésén Bethlen is meg fog jelenni báró Korányi Frigyessel, a magyar bizottság tagjainak élén.

A tanácskozások fölvételének eddig az is utjában volt, hogy a bizottság régebbi elnöke, Loucheur, nem tagja a Tardieu-kormánynak és igen bonyolult kérdés volt, hogy kivel helyettesítsék. Tardieu ugy oldotta meg ezt a nehézséget, hogy továbbra is Loucheurt kérte föl, tartsa meg elnöki tisztjét, tekintve, hogy nála jobban senki sem ismeri Franciaországban a középeurópai problémákat.

Hétfőn Loucheur elnöklete alatt kezdődik ujra, vagy folytatódik a konferencia ott, ahol négy hét előtt megakadt.

A cseh álláspont szerint Csehország azzal, hogy a maga anyagi eszközeivel hozzájárul a jóvátételi alap megteremtéséhez, jogot szerzett magának tetszése szerint birtokreform végrehajtására a magyar birtokosok rovására. Viszont a magyar álláspont szerint a csehek csakis olyan méretű reform végrehajtására jogosultak, aminőt eddig hajtottak végre, de ha az eddigi 300.000 holdon tul többet kisajátítanak, megfelelő összeggel tartoznak növelni a jóvátételi alaphoz való hozzájárulásukat.

A magyar álláspont, ugy látszik, ezuttal megértésre és méltánylásra talál.

Bethlen szilárd elhatározása, hogy egyetlen jottányit sem enged a jogos magyar szempontból, egyetlen hátrányt, Trianonnak egyetlen uj interprációját el nem fogadja, hacsak olyan ellenszolgáltatások ellenében nem, amelyek ezzel busásan fölérnek, vagy pedig más tekintetben megengedik, hogy precedensnek tekintsük Trianon megváltoztatására.

Otthoni jelentések Bethlen párisi tartózkodását összeköttetésbe hozzák az innsbrucki egyezmény valorizációs kulcsának módosításával. Kétségtelen, hogy a közeljövőben ez a kérdés is föl fog merülni, de, amint tudósítónk a legilletékesebb helyről értesül, a miniszterelnök ebben az ügyben egyáltalában nem tárgyal. Ezidő szerint egyedül a keleti jóvátétel kérdése foglalkoztatja. Bethlen előző itt tartózkodása alatt a Meurice-hotelben szállt meg, fogadott egy és más francia előkelőséget, akiknek látogatásait viszonozta, most pedig egy szerény, kis szállodában lakik, a Lancaster Hotelben, a magyar követség tőszomszédságában. A szálloda személyzetének szigoru parancsa van, hogy Bethlen ott tartózkodását egyszerűen tagadja le.

Bethlen nem fogad senkit, csak közvetlen munkatársait és egyik-másik párisi meghittjét.

A napnak nagy részét a követségen tölti bezárkózva, ahol sorra szólítja magához a magyar delegáció egy-egy referensét. A miniszterelnök inkognitóját még a követség személyzete előtt is megőrizte.

Adorján Andor