Spanyolország évenként 4 millió font, körülbelül 120 millió pengő értékü narancsot és citromot exportál Angliába. Ez a nagymenyiségü gyümölcs, persze, különböző és eltérő minőségü s nem is felelt meg mindig a követelményeknek, amelyeket a kényes izlésü angol importőr támasztott. 

Csakugy, mint nálunk.
A magyar gyümölcs, bor, szárnyas és egyéb mezőgazdasági termékeink kivitelének is legnagyobb hibája évtizedek óta a tökéletlen csomagolás és a vegyes minőség. De a spanyolok igen erős lendülettel most átvették a dánok példáját és igen szigoru intézkedésekkel igyekeznek helyreállitani a londoni piacon, a hires Covent Gardenben a spanyol gyümölcs jó hirét, amelyet a lelkiismeretlen exportőrök kissé aláástak s amelyet ma a tengerentuli narancs már-már kiszoritott évszázados piacáról.

Szigoru törvénnyel köteleztek minden exportőrt megfelelő csomagolásra, erősen büntetik a kifogásolható vagy tulérett gyümölcs kivitelét s kötelezik a termelőt is arra, hogy szigoruan egyenletes minőségü árut adjon csak kivitelre.

Nem tudjuk, vajjon a márkázási törvény előirásai mennyiben mentek át a magyar gyakorlatba, idei főzelék- és gyümölcs-, főleg szőlőkivitelünk nem adott okot panaszra, de akkor, amikor a gabonaárak hanyatlása talán hosszu időre lehetetlenné teszi az eredményes gabonakivitelt, talán indokolt volna a márkázási törvényt továbbfejleszteni s lehetővé tenni, hogy távolabbeső vidékek, a Hegyalja, Pécs, Villány, Szekszárd vidéke és a Dunántul hires gyümölcstermő völgyei ebbe a kiviteli forgalomba erőteljesebben bekapcsoltassanak.