Toldi e La Sera di Toldi, Traduzione di U. Norsa - Lanciano, Carabba
Arany Toldija nem először kísért meg olasz fordítót. 1904-ben adta ki Fiuméban a tragikus emlékű Francesco Sirola a "Toldi"-t, blank versű fordításban. Talán négy évvel később jelent meg Veronában a "Toldi" egy újabb fordítása. Az utóbbinak szerzője, Saladino Saladini, egyéb nyomot nem is hagyott irodalmunkban. Fordítása a szöveg rendszeres meg nem értésének és sorozatos félremagyarázásának inkább már mulatságos, mint felháborító esete. Sirola azonban jól megértette a magyar szöveget, csak költői erővel nem győzte a fordítást.
Azonfelül régies olasz nyelvre tette át Toldit, ahhoz hasonlóra, melyet a korai olasz operai szövegkönyvekből ismerünk. A két fordításban mindezért nem volt sok köszönet. Sokkal félreesőbb helyen is jelentek meg - a szerzők saját kiadásában, kicsi vidéki nyomdákban -, semhogy figyelmet kelthettek volna. Annak a feladatnak, hogy a tizenkilencedik század egyik utolsó nagy epikusát megismertessék az olasz közönséggel, egyikük sem felelhetett meg.
Toldi időrendben harmadik olasz fordítója, Umberto Norsa, egészen más felkészültséggel fogott a munkába. Még a háború előtt lefordította és két vaskos kötetben kiadta Petőfi valamennyi lírai költeményét. E hatalmas munkája közben jutott nyelvünknek a mélyére. Hosszú készülődés után kezdett Arany fordításába és csaknem háromévi munka árán lefordította most olaszra a Toldit, s a "Toldi estéjé"-t. (A "Toldi estéjé"-nek ez az első olasz fordítása.)
Munkájának alig fölbecsülhető értéke a nagy hűsége. Csak aki Arany költeményével együtt olvassa, ítélheti meg, mekkora nehézségekkel birkózott meg Norsa. A magyar olvasó szeme gyorsan keresztülszalad a magyar szövegen és könnyen túlteszi magát egy és más megfejtetlen helyén. Norsa Arany stílusának minden rejteke előtt megállott és tovább nem ment, míg ki nem fejtette belőle lehető teljesen a költőnek összetömörített gondolatát. Ez a magyarázata annak, hogy Norsa fordítását valami jóleső világosság járja át. Olvasásához nem szükséges kommentár, mint az eredeti olvasásához. A fordítás, miközben a maga nyelvén szólaltatja meg Aranyt, az elbeszélés közben, annak folyamatát nem zavarva, egyben magyarázza is azt.
Lehetővé ez csak úgy vált, hogy Norsa nem versesen, hanem prózában fordította a két Toldit. Ugyanúgy fordította annak idején Petőfit és a külföld más nagy költőit is. Hogy verset prózában fordítani helyes-e, azt különösen nálunk - vitatni szokták. Bizonyos azonban, hogy teljes tartalmi hűséghez csak ily módon lehet eljutni. S Norsának a tartalmi hűség a legnagyobb és legféltettebb gondja. Fordítása sorról sorra követi az eredetit, még pedig oly módon, hogy az eredetinek egy-egy sorát a fordítás is egy sorba szorítja.
A fordításnak ezzel a módjával a költemény ritmusából is átvitt valamit a maga munkájába Norsa: a költemény menetéből annyit, amennyit a gondolatnak sorokra bontása és fűzése képvisel. Hellyel-közzel - kivált olyan versszakokban, ahol a tárgyi nehézségek magyarázatos előadást nem kívántak - költői tekintetben is kíválóan sikerült részei vannak Norsa fordításának. Mutatónak kiragadjuk közülük a "Toldi estéje" második énekét lezáró gyönyörű lírai helyet (Mikor ők elhagyták, jött az édes álom, A ki legjobb orvos ezen a világon):
Partiti i medici, venne il dolce sonno
che é il migliore medico di questo mondo;
-
il miglior medico, la migliore nutrice,
una soffice cuna una dondolante barca,
un fiume che corre tra la vita e la morte
che ha su una delle rive la vita e sull'altra la morte.
Ebben az idézetben az eredetinek költői szépsége csaknem hiánytalanul benne van. S ilyen idézeteket nem lenne nehéz szaporítani.
Az olasz irodalom a háború óta nagy vendégszeretettel fogadja az újabb magyar irodalmat. Jól tudjuk, a hivatalos diplomáciának mekkora a része az aránylag szépszámú új magyar könyv olaszra fordításában és kiadásában. Norsa mögött senki sincsen. Az ő munkájáért semmi sem jár, még elismerés is vajmi gyéren. Az ő munkája az irodalomnak élő lelkes férfiúnak ideális munkája.
Azért tanult meg annyi idegen nyelvet, amennyin Mezzofanti hazájában is kevesen tudnak ma, hogy elmerülhessen a világirodalom tengerébe és minden irodalomnak megízlelhesse a maga eredeti ízét. És esztendők önmegtagadó munkáját azért vállalja, hogy ami szépet a nagy tengerben fölfedezett, azt honfitársai számára kihalássza és élvezhetővé tegye. Hogy elsősorban hazájának kultúráját kívánja vele szolgálni, az nem csökkentheti a mi hálaérzetünket. Munkája ugyanolyan mértékben érettünk is való.
Fordítását ő maga vezette be kitünő tanulmánnyal, amelyben megrajzolja Arany pályáját, ismerteti a három Toldit, végül pedig érdekes párhuzamban méri össze egymással Aranyt és Petőfit. Minden sora tájékozottság, józan ítélet s amit talán elsőnek kellene említeni: meleg érzés irodalmunk iránt.
