Befordultam a harmincadikba,
minden évnek meg volt a titka.
Most szeretném: a világ ünnepeljen,
hiába, egyedül kell ünnepelnem.
Legyen. Úgy vagyok, mint a gyerek, akit
bezártak a szobába, eleinte
játékával mulat, ünnepli magát:
a kocka-vár mesterét, majd eszmélve, hogy
egyedül van, hirtelen sírni kezd - -: egyedül vagyok én is
s míg e versen tünődve múlatom az időt,
felejtem, hogy senkim sincs, aki csak egy meleg
szót vetne, min hálásan rágicsálnék,
mint talált csonton a gazdátlan eb,
felejtem s ünneplem magam - ó csendes ünnep,
ez a magányos vacsora
a kávéház zúgában:
ez illik hozzám,
ez a dísztelen este - -
Sokat elvittek az évek, alig hoztak.
Barátaim elhaltak vagy megváltoztak.
Itt vagyok íme a harmincadikban.
Alázat, minden poharad kiittam.
(November 9)