Szabad-e az írónak hozzászólani....
Szabad-e az írónak hozzászólani a napi élet tragikus problémáihoz? - kérdezte Karinthy a Nyugat-Barátoknál tartott előadásában.
Ezt abból az alkalomból kérdezte, hogy véleményt mondott a napokban történt diáköngyilkosságról "Tanár úr nem készültél" című cikkében. Másnap a lapja ugyanazon a helyen egy másik tanulmányt közölt: "Író nem készültél" címen. Ez válasz akart lenni, de egy lapos, elmétlen s csak éppen gorombáskodó cikk volt, amely a felvetett ügyről vagy problémáról egy szót sem szólott, hanem az írót bírálgatta, hogy hol, hogyan s milyen eredménnyel folytatja írói munkásságát.
Karinthy elmondta, hogy hetek óta minden lap hasábokat ír naponta erről az ügyről: de mióta egy író megszólalt, azóta ellene írnak hasábokat. Vagyis mindenkinek, újságíróknak, közönségnek szabad hozzászólani valami ilyen égető kérdéshez, de az írónak nem, mert akkor mindenki rögtön ellene fordul, hogy elhallgattassák.
Nagy és heves vita indult meg, amelyben írók, országgyűlési képviselők s a jelenlévő szülők közül sokan szólottak hozzá. Igen magas és emelkedett vita volt, mely magát az esetet s a középiskolai tanítás problémáit is kitünően tárgyalta. Csodálatos volt látni, hogy mint valami végtelen jaj és panasz sorakoztak fel az emberek szívéből a diákkorban szenvedett sérelmek. Úgy látszik, az ember a legsúlyosabb megbántásokat, megalázásokat s lelki sebeket a pubertás korában kapja. Deres fővel sem felejti el, akit a tanára arra ítélt, hogy tanulja meg az Erlköniget visszafelé.
Akit Hájadéknak, Libamájnak nevezett s elégtételül annyit kapott a szülő, mikor számon kérte, hogy az egész iskola ezen a néven nevezi a fiát, hogy: "Én másnak megtiltottam ennek az elnevezésnek a használatát." Az elcsattant pofonokat, a kigúnyolt érzékenységet, a nemtelen gyanúsításokat, a katonai drillt, a belefojtott szót, az emberi érzést megalázó, összetörő támadásokat.
A közvélemény úgy alakult ki, hogy a középiskolában akadnak tanárok, akik visszaélnek a fegyelemnek nevezett eszközzel. A diákokat nem gyermekeiknek, hanem korbácsuk alatt álló s dresszirozásra rábízott anyagnak tekintik. Nem mindig érezni, hogy pedagógusok vannak a tanszéken. Az egész tanítási szellemnek alapjában kell megváltozni, ha azt akarjuk, hogy az ilyen kirívó és brutális kilengések elmaradjanak.
A fenforgó esetben hivatalos helyről azt a véleményt adták le, hogy ez egy jelentéktelen ügy, amelyet csupán egy diák túlérzékenysége idézett elő. A túlérzékenység az volt, hogy egy 16 éves fiú nem bírta elviselni, hogy a tanára "betöréses lopással" gyanúsította s az iskolából való kicsapatással fenyegette.
Ami pedig az író hozzászólásának jogosultságát illeti, arra nézve az a megállapodás jött létre: hogy igen, az írónak nemcsak joga, de kötelessége hozzászólani a közélet minden nagy kérdéséhez. Joga és kötelessége, de lehetősége nincs rá. Mert azonnal politikai harctérre viszik s belefojtják a szót.
