Kazinczy emlékünnepek

 1859-ben volt Kazinczy Ferenc születésének, 1931-ben halálának százados évfordulója. 1859-ben az egész ország ünnepelte Kazinczy emlékét. Pesten a Nemzeti Múzeum nagytermében tartották az országos ünnepet. Az egykorú tudósítás szerint "a Nemzeti Múzeum nagyterme délelőtt kilenc órától délután egyig régóta nem látott nagyszerűségű nemzeti ünnep temploma volt. - Nagy volt ez ünnep nemcsak a sokaságnál fogva, hanem a szellemért, azon lelkesedésért is, mely lángra gyúl mindenért, ami közügyeinket közelről vagy távolról érdekli."

A gyűlés elnöke gr. Dessewffy Emil, az Akadémia elnöke volt, az ünnepi beszédet br. Eötvös József tartotta, az emlékbeszédet Toldy Ferenc, elszavalták Szász Károly és Tompa Mihály Kazinczy emlékezetét dicsőítő költeményét. És bemutatták azt a festményt, a magyar hölgyek ajándékát, amely Kazinczy és Kisfaludy Károly irodalomtörténeti jelentőségű találkozását örökíti meg. De nemcsak a főváros ünnepelte Kazinczy emlékét, hanem az egész ország. Több mint száz városban és falun rendeztek Kazinczy-ünnepélyt.

És mi történt 1931-ben? Kedvetlen, kényszeredett megemlékezés; augusztus 23-án, halála napján, hideg, unalmas előadás a rádióban és Széphalmon nem a magyarországi irodalmi egyesületek, hanem a nagyváradi Szigligeti Kör rendez ünnepi megemlékezést. Ez volt a leglelkesebb ünnep az idei centenáris évben; Tabéry Géza beszéde méltó volt Kazinczy emlékéhez.

Azután most, október 3-án, a sárospataki kollégium ünnepének függelékekép a harmadik napon azok a vendégek, akik még nem fáradtak belé az ünneplésbe és nem mentek haza, Széphalomra is kirándultak és koszorút tettek Kazinczy sírjára. Napilapjaink három-négysoros hírben emlékeztek meg erről.

1859-ben az egész ország Kazinczy működésében a magyar nemzeti érzés, a magyar nyelvhez és irodalomhoz ragaszkodás éltető erejét látta s az ünneplés a felvilágosodás és a haladás szellemét képviselő nagy írónak, a magyar nyelv és irodalom nagy reformátorának szólt. Ma, 1931-ben kényelmetlen érzés lett volna rámutatni a félrevezetett közhangulat előtt, hogy a magyar irodalomnak egyik legnagyobb alakja haladó gondolkozású, aufklärista, kozmopolita, sőt - horribile dictu - szabadkőműves volt. Ezért kellett letompítani az ünneplést. Pedig nem ártott volna ép ma rámutatni arra, hogy Kazinczy hogyan tudta összeegyeztetni a nemzeti érzést a kozmopolita gondolkozással.

Musiczky Lucián szerb költőhöz írt egyik levelében olvassuk ezeket a sorokat. "Az én patriotismusom nem ellenkezik a cosmopolitismussal s midőn a magyar nyelvnek virágzását óhajtom, midőn azt, amennyire tőlem kitelik, elősegélni igyekszem, nem könyörgök azért az egeknek, hogy más nyelveknek károkkal virágozzék az én nyelvem. Az igazság minden nemzettel, minden felekezettel közös s a jók és bölcsek fellelik egymást különböző felekezeteken is. Jaj annak a nyomorultnak, kinek szemei fennakadnak a ruhán és a hangzaton. Szeressük egymást tisztelt férfiú, mert érezzük, hogy az igazság gyermekei vagyunk."