Firenze, február 2.
Fényes külsőségek között, a Theatre Pergola zsúfolt nézőtere előtt folyt le az a nagyszabású nemzetközi vívóverseny és akadémia, amelyen a legkiválóbb olaszokkal szemben Európa legjobbjai vettek részt.

A nagy vívónemzeteket egy-egy reprezentáns képviselte. Mussolini egyenes kívánságára Magyarországból Glykais Gyula nyert meghívást, akinek a többszörös bajnok, Oreste Puliti volt az ellenfele.

Ez a mérkőzés volt az est fénypontja. A küzdelem tizennégy tusra ment. A küzdelem első fele 4:7 arányban végződött Puliti javára. A viadal második része nem remélt szenzációval kezdődött, mert Glykais négy egymás utáni fiese Puliti fejét találta és szinte pillanatok alatt 8:7 az eredmény, de most már a magyar bajnok javára. Érthető izgalomban folyik tovább a meccs.

A soviniszta olaszok lelkesítésére Puliti önmagát múlja felül és csodálatos lendülettel 13:13 arányban javít. Most következett tehát az utolsó tuss, amely a győzelem sorsát eldöntötte. Halálos csendben álltak fel ujra az ellenfelek.

Alig hangzott fel az „Avanti”, Glykais, mintha kilőtték volna, ellenállhatatlan fejcsellel tört előre és amikor Puliti pengéje a magasba futott, az így támadt résen keresztül tiszta mellvágással megszerezte a győzelmet jelentő tusst. Végeredményben tehát Glykais győzött 14:13 arányban.

A magyar győzelem kihirdetésekor a közönség perceken át tüntetett Glykais Gyula és Magyarország mellett.