Régóta vajudó problémát kiván megoldani eme javaslat törvényerőre való emelésével az igazságügyminiszter karöltve a Kereskedelemügyi miniszterrel. Amilyen örömmel vett tudomást szövetségünk ennek a javaslatnak elkészültéről, éppen olyan aggodalommal töltött el bennünket annak átolvasása. Nem hisszük ugyanis, hogy ez a törvénytervezet a legkisebb mértékben is javítani fog a ma már kétségtelenül szomorú magángazdasági életen.

Félő, hogy ez az évek óta szőnyegen fekvő probléma továbbra is probléma marad; még pedig azért, mert ez a javaslat a legkevésbbé sem alkalmas arra, hogy a közép- és kisipar helyzetén segítsen. Mindenről intézkedik, a kérdés lényegét azonban csak érinti.

A nyers és féligkész anyagokat feldolgozó ipart, valamint a fogyasztók tömegét nem az érdekli, hogy a kartellek esetleges erkölcstelenségeit milyen módon büntetik meg, hanem elsősorban az, hogy ezek az anyagok a feldolgozó ipar rendelkezésére olsan árakon kerüljenek, amely árak legalább nagyjából magukon hordják az általánosan nyomasztó gazdasági helyzet bélyegét.

Vagyis röviden: az iparosság és a fogyasztók ettől a törvénytől az árak szabályozását várták s e helyett napvilágot látott egy oly, minden kétséget kizárólag jól átgondolt jogászi munka, amely legfeljebb arra alkalmas, hogy a perek százait, ezreit indítsa meg s a szintén nagy nélkülözések között élő ügyvédi kar sorsán enyhítsen.

Pedig a célja nem ez.
Véleményünk szerint azonban még ezt a célt sem fogja elérni, mivel az anyagilag lerongyolódott iparosság, rá lévén utalva a sokszorta tőke-erősebb kartellek hitelezésére, aligha mer az áruzsorával szemben birói úton orvoslást kérni. De nem kérhet, mert egészen bizonyosan mindazok, akik élni kivánnának e törvény-tervezet adta jogukkal, mely szerint a kartelleket túlzott árakért a biróság elé szólítanák, fekete listára kerülnének. Ez a fekete lista pedig ma, amikor a fogyasztó is csak évekre nyúló részletekben fizet – ha ugyan fizet – a legalkalmasabb arra, hogy ez a törvény csak írott malaszt maradjon.

Az iparosság és a fogyasztók tömege nem perelni akar, hanem oly rendszabályokat látni, amelyek perlekedés nélkül szabályozzák az anyagárakat. És ha mégis perelni kell, ezt a semmiképpen nem irigylendő jogot szivesen átengedi a hatóságoknak.

Természetesen a kérdésnek ezt a megoldását sem úgy képzeljük, hogy egy jobbára jozzá nem értő bizottság mondjon ítéletet a kartellek által diktált anyagárakról, hanem minden egyes esetben az eme anyagok, avagy fél kész gyártmányok előállításában járatos szakemberek bevonásával. A kultúra mai fejlett fokán szinte elképzelhetetlennek tartjuk, hogy egy javaslatban elképzelt Kartellügyi Országos Bizottság néhány tagjával az annyi ezer és ezerféle anyag helyes árát igazságos módon megtudja határozni.

Mi e törvény-tervezetet általánosságban éppen úgy, mint részleteiben alkalmatlannak tartjuk.
És semmiesetre sem adjuk hozzájárulásunkat ahhoz, hogy ennek dacára e kérdés az ősszel összeülő törvényhozó testület elé ne terjesztessék. Évek óta halogatják az illetékes körök e kérdés szabályozását, véleményünk szerint a mai gazdasági viszonyok egy percnyi halasztást sem tűrnek el. Sürgősen meg kell alkotni a törvényt. De nem a javaslat szerint.

Elejét kell venni és nem büntetni az áruzsorát: ez legyen a főelv.
Igy talán lesz valami eredmény, különben csak a halott törvények számát szaporítjuk.