A keskenyvágányu vasutak épitési tervének nyilvánosságra jutása igen élénk vitát váltott ki abban a kérdésben, hogy az épitési költségeket helyes uton igyekszik-e megszerezni a kormány, vagy sem. A közlekedési világot azonban elsősorban az érdekli, hogy szükség van-e ily vasutak épitésére egyáltalában, megvan-e ezeknek a vasutaknak a rentabilitása a jelenben és megmarad-e a jövőben?
Már pedig ezt a kérdést kell tisztázni, mielőtt a kölcsön megvitatásába bocsátkoznánk. A kérdés felette bonyolult és ezért csak nagy óvatossággal lehet a megoldáshoz hozzányulni. A szembenálló felfogás egy-egy illusztris képviselőjét felkértük, hogy fejtse ki álláspontját.
Zerkovitz Rudolf, a Nyiregyházavidéki Kisvasutak és a Bodrogközi Gazdasági Vasut igazgatója, aki a keskenyvágányu vasutak mellett foglalt állást, munkatársunknak a következőképpen válaszolt:
– A keskenyvágányu vasutak létjogosultsága vitán felül áll, mert vannak olyan relációk, melyek a rendes nyomtávu vasut épitési költségeit, illetve annak amortizációját fedezni nem tudják, viszont az amellett fekvő kisközségek, de főként tanyák bekapcsolása, részben a keskenyvágányu vasut középpontját képező város forgalmába, részben az országos és nemzetközi forgalomba, feltétlenül szükséges és megfelelő kölcsön mellett rentábilis is.
– Annak igazolására, hogy ez tényleg igy van, szükségtelennek tartom másra hivatkozni, mint arra, hogy Németország, melynek közlekedésügye igen magas fokon áll, szintén nagyon kiterjedt keskenyvágányu vasuthálózattal rendelkezik.
Ezzel a felfogással szemben Haich Károly m. kir. udv. tanácsos, a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasut vezérigazgatója a keskenyvágányu vasuttal szemben elfoglalt álláspontját a következőkben fejtette ki:
– Általánosságban meg kell állapitanom, hogy abban az esetben, ha a keskenyvágányu vasut rentabilitása a forgalmával biztositva volna, akkor a vasut annak lebonyolitására képtelen. Ebből következik, hogy ha forgalmát le tudja bonyolitani, akkor semmi esetre sem rentábilis.
– Nem lehet továbbá figyelmen kivül hagyni azt a körülményt sem, hogy a rendes nyomtávu vasutak forgalmi eszközeiket ma a forgalom csökkenése miatt nem tudják gazdaságosan kihasználni, ugy hogy rendes nyomtávu vonal épitése esetén ujabb forgalmi eszközök beszerzésére szükség nincsen, mert az épitendő vonalon a forgalom lebonyolitását a már meglevő forgalmi eszközökkel el lehet végezni. Ez a rendes nyomtávu vasutak költségvetésében a forgalmi eszközök jobb kihasználhatósága révén feltétlenül bevételi többletként fog jelentkezni.
– Nagy hátránya a keskenyvágányu vasutak átmenő forgalmának az a körülmény is, hogy ebben a forgalomban a küldemények feltétlenül átrakást igényelnek, ami nemcsak több költséggel, de a szállitott áru bizonyos mértékü értékcsökkenésével is jár. Végül – miután az alkalmas utak épitésének feltétlenül meg kell kezdődnie, az utakon lebonyolitandó autóforgalom abban az arányban, ahogy az utak kiépülnek, a keskenyvágányu vasutak forgalmát nagy mértékben csökkenteni fogja nemcsak a vasút helyi, hanem – az átrakás szükségessége miatt – átmenő forgalmában is.
Ezekután munkatársunk felkereste Vasdinnyei Pál miniszteri tanácsost, a kereskedelemügyi miniszterium VII. ügyosztályának helyettes főnökét, aki a kereskedelmi kormány álláspontját a következőkben volt szives ismertetni:
– A kereskedelmi kormány az adott helyzetben, amidőn az erőteljesebben fejlődhető autóforgalomnak rendkivüli nagy akadályai vannak, feltétlenül szükségesnek találja, hogy a keskenyvágányu vasutak épitését, különösen a tanyavilág központját képező városok környékén, felkarolja és minden rendelkezésére álló módon elősegitse.
– Az autóforgalomnak legnagyobb és a mai pénzügyi helyzetben egyáltalán le nem küzdhető akadálya az, hogy sok helyen teljesen hiányoznak a megfelelő utak. Ehhez még hozzájárul az is, hogy a meglevő és majdan épitendő keskenyvágányu vasutak forgalmának lebonyolitásához – mivel az legnagyobb részében időszakos (heti és országos vásárok) forgalom – olyan sok autóra volna szükség, amennyi éppen a forgalom időszakossága miatt az év legnagyobb részében megfelelő kihasználásra nem számithatna, tehát a jármüvekbe befektetett tőke megfelelő kamatoztatása nem volna lehetséges. Ily körülmények között a keskenyvágányu vasutak épitése feltétlenül hiánypótló lesz. Az épitésnél elsősorban a Magyarországon keskenyvágányu vasutakat már üzemben tartó vállalkozások jönnek szóba, mert ebben az esetben az üzemvitel kérdése máris megoldottnak tekinthető.
– Természetesen a kereskedelmi kormány az egyes igazgatóságoknak hálózatuk fejlesztésére vonatkozó javaslatait minden szempontból s különösen a rentabilitás szempontjából revideálni fogja. Az érdekelt igazgatóságok véleménye szerint ugyanis az épitkezések csak ugy lesznek lehetségesek, ha
1. a kormány bizonyos százalékos hozzájárulást vállalna,
2. az érdekelt közületek érdekeltségük arányában szintén megfelelő hozzájárulást vállalnának és
3. a szükségelt összeg hátralékos részét elfogadható kölcsön utján vagy ők maguk megszerezhetik, illetve ily kölcsön felvételéhez a pénzügyi kormány hozzájárul, vagy azt maga a pénzügyi kormány megszerzi.
– Az állami hozzájárulás mértékét még nem határozták meg. Ez esetenként változhatik, minden esetre azonban irányadónak tekinthető a kereskedelemügyi miniszter által a képviselőházi 1023. számu iromány szerint beterjesztett törvényjavaslat „A Ceglédkörnyéki Gazdasági Vasut csegléd–nagykátai stb. vonalainak és Cegléd-Kossuth-tér Fegyver-téri összekötő vonalának épitése tárgyában”, amelynek 2. §-a a tényleges épitési és üzletberendezési tőke 20%-át kitevő külön állami segélyt kiván engedélyezni.
– Hangsulyozni kivánom, hogy a legtöbb szempont, mely a kereskedelmi kormányt a keskenyvágányu vasutak épitésének előmozditására ösztönzi, legelsősorban az, hogy a szétszórtan fekvő tanyáknak a hozzájuk legközelebb eső várossal való összeköttetését megteremtse. Az a körülmény, hogy a keskenyvágányu vasutak – a rendes nyomtávu-vasutak szempontjából – még forgalomszerzőként is müködnek, azok mielőbbi létesitését méh külön is kivánatossá teszi.
A kereskedelmi kormány tehát, mint az a nyilatkozatból kitünik, a keskenyvágányu vasutak épitése mellett foglalt állást, miután az autóforgalom versenyét nem tartja döntő fontosságunak a mai helyzetben.
A kérdés sarkpontja tehát most ott van, hogy a kivánt feltételeket teljesiti-e a kormány és hajlandók-e az érdekelt községek bizonyos hozzájárulásra. Ha igen – Magyarországon ujra megindul a keskenyvágányu vasut épitése.
