Ne veszitsük el a reményt a mai nehéz időkben sem!

A Magyar Vasmüvek és Gépgyárak Országos Egyesülete junius 27-én tartotta a tagok igen nagyszámu részvétele mellett évi rendes közgyülését. Láng Gusztáv kormányfőtanácsos, vezérigazgató, az egyesület elnöke megnyitó beszédében utalt arra, hogy a magyar gépipar a közgyülést megelőző esztendőben gyárai üzemét rendkivül sok gond és küzdelem között tudta csak fenntartani.

A magyar gépipar gyártmányai folyton csökkenő árak mellett mind kisebb mennyiségben találnak vevőt. Hogy a jelenlegi rendkivül sulyos gazdasági helyzet a gépgyárak sorában nagyobb pusztitást az ujabb időben nem végzett, az annak köszönhető, hogy a magyar gépipar a helyzet magaslatán áll és ugy az ár, mint pedig minőség tekintetében bárhonnan jelentkező versennyel szemben megállja a helyét.

Hangsulyozta, hogy a mai sulyos helyzetben az egyesület kénytelen volt mind többet foglalkozni azzal, hogy tagjai számára munkaalkalmat teremtsen, illetve hogy e tekintetben a gépgyáraknak segitségére legyen. Távol áll a szándék attól, hogy a magyar gépipar kizárólag közszállitásokra támaszkodjék, miután azonban a belföldi fogyasztás fokozatosan csökken, a gépgyárak kénytelenek exporttevékenységüket mindinkább kifejleszteni. Ennek azonban egyik előfeltétele, hogy a közmunkákban nagyobb fennakadás ne történjék.

Kifejezést adott annak a reményének, hogy a kormány, különösen az államvasutak megkezdettberuházási munkálatait az ősszel az eredeti tervezetnek megfelelő mértékben folytatni fogja. Annál inkább kötelessége ezt hangoztatni, mert ma a kormány az ugyancsak szorult helyzetbe került mezőgazdaságon bizonyos kormányintézkedésekkel óhajt segíteni. A gépipar a maga részéről ennek jogosultságát elismeri, ellenben tiltakozni volna kénytelen olyan megoldással szemben, amely a megélhetési viszonyok drágulására vezet. A magyar gépipar versenyképességét teljes mértékben aláásná az, ha a mai körülmények között akár a produktív bérek, akár pedig a rezsiköltségek emelkedése következnék be.

Igazságtalannak tartja az agráriusok vádját, hogy az agrár és gépipari termékek között beálló diszparitást a gépipar okozná. A gyártáshoz szükséges nyersanyagok és félkész áruk ára az utóbbi években semmit sem csökkent, a bérek pedig nemcsak nem csökkentek, hanem számbavehetőleg emelkedtek, így tehát az agrártermékek árcsökkenése a gépipar termelési költségeiben semmikép sem jutott kifejezésre. A fogyasztó közönség – és e között a munkásság is – a megolcsóbbodó mezőgazdasági termékek dacára nem tud olcsóbban élni, a közgazdaságunk strukturájában jelentkező hibát tehát nem az ipari termelésben, hanem másutt kell keresni.

Említést tett beszéde során egyik gyár bérrendszere megváltoztatásánál felmerült jelenségekről. Sajnálatosnak tartja, hogy az egyesületnek hosszabb ideig tartó sztrájkkal kellett megküzdenie, annak a reményének adott azonban kifejezést, hogy a Bedaux-féle bérrendszer a maga jó hatást az egész vonalon mielőbb éreztetni fogja. Az ipari termelésben e téren sincs megállás és a gépiparnak versenyképessége fokozása céljából át kell vennie mindazokat az intézményeket, amelyek külföldön jól beváltak. Felhívta az egyesület tagjait arra, hogy a mai nehéz időkben ne veszítsék el reményüket és használják fel ezt az időt arra, hogy üzemeik belső berendezését folytonosan tökéletesítsék és ezáltal az egész magyar gépipar versenyképességét emeljék.

A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitóbeszéd után Kende Tódor kormányfőtanácsos, ügyvezető igazgató terjesztette elő az egyesület jelentését, amelyet évkönyv formájában a tagok rövidesen kézhez kapnak. A közgyűlés ezután elfogadta az elmult évre vonatkozó zárszámadást, a felügyelőbizottság jelentését és megállapította a jövő év költségvetését. Majd pedig az igazgatósági tagok számának emelésére vonatkozó alapszabálymódosítást fogadták el, ezután pedig megejtették a választást, amelynek során csekély változtatással az eddig elnökség és igazgatóság egyhangulag megválasztatott. Elnök lett ismét Láng Gusztáv, alelnökök: Aschner Lipót, Dessauer Ármin, Hubert Lipót, Orphanides János, Stromszky Sándor.

Az egyes bizottságok elnökei: Jünker Géza, Neuhold Kornél, Erb Nándor, Klemm Károly és dr. Székely Imre. A szakosztályok elnökei: Dunckel Károly, Balázs B. Hugó, Dubsky Alfréd Ottó, Berkovits Béla, Kornfeld Ferenc báró, Révész Béla, Fekete Henrik, László Sándor, Mihályfi Dezső, Altenstein Frigyes, Wicar Reinhold, Lénárt Róbert és Kühne Loránt dr., végül pedig a közgyűlés által választott tiz igazgatósági tag: Beck József, Bernauer Géza, Farkas Adolf, Halász Béla, Herczegh Ernő, Lévai Gyula, Martos Frigyes, Oetl Pálffy Dénes, Stark Béla és Szenes Ignác.

A közgyülés után az egyesület tagjai Aschner Lipótnak, az Egyesült Izzólámpagyár Rt. vezérigazgatójának meghivása folytán az Egyesült Izzólámpagyár Rt. és a Standard Villamossági Rt.-nak a Római-fürdőnél létesített uj munkás- és tisztviselő fürdő- és üdülőtelepét keresték fel, amelyet igen nagyszámu meghivott vendég jelenlétében avattak fel. Az uj fürdő- és üdülőtelep módot ad arra, hogy több ezer munkás egyszerre fürödhessen. E célra körszerűen berendezett helyiségek állanak rendelkezésre. A vendégek nagy örömmel látták a nagyszámu week-end házakat, amelyeket a munkások maguk épitettek és ahol az egész nyarat eltöltik. A hatalmas, kiváló izléssel elkészült parkban a vendégeket a gyár munkásaiból alakult zene- és énekkar szórakoztatta. Ezzel a teleppel a magyar gépipar ismét tanujelét adta annak, hogy milyen nagy sulyt vet a tisztviselők és munkásság testnevelésére és az egészséges életmód biztositására.