Bethlen István gróf miniszterelnök a „B. H.” és a „P. L.” vasárnapi számában válaszol Károlyi Imre gróf ismert cikkére, amely a frankhamisítással kapcsolatban vádpontokat állit föl a miniszterelnök ellen, akit végül arra szólít föl, hogy mondjon le.

A miniszterelnök válaszában kijelenti, hogy a parlamenti bizottság és a parlament az a fórum, amely előtt számot kell adnia, de most mégis megszólal, mert Károlyi Imre gróf emelt ellene vádat, akit eddig barátjaként tisztelhetett s akinek szavára bizonyára jobban fölügyelnek, miután nem aktív politikus. Véleménye szerint Károlyit a megkopott nevü politikusok tolták előtérbe. Ne tévesszen meg senkit Károlyi gróf föllépése - irja Bethlen - , mert a hang a Jákobé, a kéz azonban Ézsaué.
Károlyi nézeteiben „a baloldali politika fő kulisszatologatójának”, Vázsonyi Vilmosnak politikai irányítását és ügyvédi rabulisztikáját ismeri föl, válaszát tehát elsősorban Ézsauhoz, Vázsonyi Vilmoshoz intézi. Mielőtt azonban kifejtené, hogy Károlyi cikke mögött miért tartja Vázsonyit a motorikus erőnek, előbb felel egyenként a cikk hat vádpontjára.

Az első vádpont, hogy Nádosyt öt éven át hivatalában tartotta. Erre azzal válaszol, hogy tisztviselőt csak fegyelmi uton tehet elmozdítani s Nádosy hivatalviselés közben nem követett el olyan mulasztást, amelyért fegyelmi alá eshetett válna. A második vádpontra azzal felel a miniszterelnök, hogy a frankügyben hozzáérkezett jelentéseket anonymoknak kellett tekintenie s öt évi miniszterelnöki praxisában a közélet hisztériája és fecsegési mániája eltompította az anonym följelentésekkel szemben.

Nevetségesnek tartotta volna, hogy a rendőrséghez forduljon. Perényitől információt kért s
Perényi válasza, hogy a Nemzeti Szövetségben hamis frankok nincsenek, teljesen megnyugtató volt.
Perényi levelének az a része, amelyben említi, hogy tudomása szerint máshelyt folyik a hamisitás, csak azt jelenti, hogy amit Perényi tud, lehet igaz is, nem is. Ennek dacára mégis azonnal rendeletet küldött Nádosyhoz, mert ő volt az eljárásra illetékes fórum.

Perényi levelét genfi utazása előtt néhány órával kapta, a tárgyalások előkészítésével volt elfoglalva s elegendőnek tartotta, hogy Nádosynak megbízást adott. Egy-két nappal visszatérte után pedig már kipattant hágai ügy. Arra a vádpontra, hogy heteken át játszotta a meglepettet, kijelenti a miniszterelnök, hogy semmiféle ilyen szerepet nem játszott; Perényi levelét nem publikálta, mert nem gondolt arra. hogy utólagos bölcsek ellene vádat kovácsolnak.

Ahhoz a belügyminiszteri kommünikéhez, amely szerint Nádosy 24 órával letartóztatása előtt betegszabadságra ment, hivatalosan köze nem volt. Az igazságügy miniszterrel azért beszélte meg csak január elején a frankügyet, mert a nyomozás addig a belügyminiszter hatáskörébe tartozott. Az ötödik és hatodik vádpontot a legcsodálatosabb vádnak mondja a miniszterelnök a kereken kijelenti, hogy semmiféle német összefüggéseket se nem igyekezett, se módjában nem állott rejtegetni.

Gróf Károlyi levelében elmondja politikai nézeteit is, amelyek szerint nem igaz, hogy a baloldal a kormányzó személyét vagy környezetet akarná támadni s nem igaz, hogy a fajvédők Bethlent támogatni kívánnák. Itt fedi föl Károlyi a rejtett szálakat - irja Bethlen - amelyeket egyes politikusok az utolsó hét óta szövögetnek s amelyek szócsövéül Károlyi elszegődött. Elérkezettnek látja ezek után, hogy most már ő is tájokoztatást nyujtson a belpolitikai intrikáról. Kijelenti, hogy amikor ezt teszi, teljes fölhatalmazása van a legmagasabb alkotmányos tényező részéről, hogy föltárja ezt az intrikát és egyes szálait, amennyiben arra történt kísérlet, hogy az államfő ez ellenzéki politikusok fölfogásának megnyerhessék.

E megállapításának levezetése során a miniszterelnök rámutat arra, hogy a január 4-iki pártközi konferencián az összes pártok egy nézeten voltak abban, hogy a frankügy a nemzet becsületébe vág s ezért lemondanak arról, hogy ebből pártpolitikát csináljanak.

Vázsonyi Vilmos azonban - írja Bethlen – rövid idő mulva kezébe vette a pártpolitikai vezetést a azzal kezdte, hogy a frankügyben mindenáron a fajvédők bünösségét akarta bizonyítani: bizonyitottnak kivánta látni, hogy a frankhamisítást titkos társaságok vagy szervezetek csinálták s hogy magasabbrangu katonai személyek is kell, hogy kompromittálva legyenek. Az akcióban ebben az első etape-jában a sajtó fölvetette, hogy Nádosyt és Windischgrätzet tehát valami titkos magasabb erők hozták össze s amig ez nincs kiderítve, addig nem lehet megnyugodni a nyomozásban. A második etapban - irja tovább Bethlen - egymásután jelentek meg a külföldi lapokban azok a hírek, amelyek szerint Magasházy kompromittálva van. Bartha Richárd, a kabinetiroda főnöke már le van csukva, Fáy László, a kormányzó veje részes a frankhamisításban, vagyis a célpont a kormányzó személye volt, annak a sziklának kellett volna ledőlnie, amelyen a forradalom utáni Magyarország fölépült és nyugszik ma is.



A harmadik fázisban már az összes baloldali erők átgondolt tervvel a mai rezsim ellen rugattak föl - füzi tovább Bethlen - s e tervek szerint most már nem az államfőt, hanem Bethlent akarták kompromittálni, mert ha egy gyönge kormányt, ültethetnek helyébe, az nem tudja összetartani az egységes pártot s akkor néhány hónap múlva megszülethetik egy baloldalibb rezsim. Bethlen kijelenti, hogy mielőtt ennek az akciónak jelei mutatkoztak, már tudta, hogy Károlyi Imre ebben az időben több ízben tanácskozott Vázsonyival, aki aztán megkezdte a támadást. Ezt követte, hogy a külföldi lapok meghamisították Bethlen levelét, amelyet Perényihez irt a az összes szocialista-, emigráns és kisántántlapok, a radikálisok és bolsevisták többnyire Budapestről kapták híreiket. Ennek az akciónak jól kiszámított visszhangja az lett - írja a miniszterelnök - , hogy Bethlen helyzete a külföld miatt tarthatatlan. Bethlen cikke szerint az utolsó fölvonásban végül az államfőt akarták meggyőzni arról, hogy veszedelmet jelent az országra nézve, ha Bethlent állásban tartja s ezt a szerepet Károlyi Imrének szánták.


A kiszemelt Károlyit behálózták, mert nála nem tételezhető föl, hogy pártpolitikai célzatot szolgál. Igy indult el Károlyi a miniszterelnök szerint, hogy meggyőzze a kormányzót ama nézetek helyességéről, amelyek Vázsonyitól származtak. A baloldali urak szerint gróf Károlyi utján a fajvédőknél is kopogtattak, hogy megnyerjék őket a szürke kormány programjának, de kosarat kaptak - s a kosár után jött Károlyi nyilt támadása. A miniszterelnök azzal fejezi be válaszcikkét, hogy állja a harcot.


Ha azt fogja látni, hogy maradása árt az országnak, akkor azonnal távozik. Öt éven át számára csak töviskoszoru jutott. Nem panaszkodik, de becsületét nem engedi sárbatiporni és mert össze van forrva becsülete az ország becsületével, el van szánva a késhegyig menő harcra is.