A Matin tudósítója három fölvonásra osztja a frankügyet

Első felvonás:
A francia rendőrségnek, amelyet Hollandiában, Németországban és Olaszországban totálisan támogattak, köszönhető, hogy Nádosy, Zadravecz ás a Térképészeti Intézte hivatalnokainak Windischrätzcel való bünrészessége megcáfolatlanul kiderült, aminek folytán az elkerülhetetlenül szükséges letartóztatások történtek.
A magyar kormány jóakarata az érdekelt államok külügyminiszteriumaiban megtámadhatatlan dogma lett.

Második fölvonás:
Az ellenzék támadásaival szemben klasszikus eszközt használtak, megcsinálták a parlamenti vizsgálóbizottságot. Az ellenzéknek hizeleg, hogy együttmüködhet az igazságszolgáltatással és kielégítettnek vallja magát.

Harmadik fölvonás:
Bethlen hangja megváltozott és ismét magához ragadja az iniciativát. Panaszkodik a Ház előtt amiatt az összeesküvés miatt, amely árt Magyarország presztizsének és hitelének és veszedelmesebb a frankhamisítás összeesküvésnél, amely csak idegen magánszemélyek zsebének ártott. Tiltakozik a Jankovich-féle napló általam történt közlése ellen, amely szerinte ellentétben áll a nemzetközi joggal de elfelejti, hogy az első lépést a holland biróságnál Nádosy alárendelte és kiküldöttje tette és hogy a holland biróság visszautasító magatartása ezzel szemben teljesen jogosult volt. Végül a nemzeti szuverénitás jelszavával visszautasítja minden ellenőrzés lehetőségét, jóllehet a hágai kihallgatások bebizonyították, hogy a franciagyűlölet és Franciaország tönkre tevésének vágya mozgatta azokat, akik becsületes emberekből közönséges gonosztevőket csináltak.


Én minderre nem animozitással, hanem ellenkezőleg, a nagyrabecsülés őszinte érzelmeivel hívom föl a figyelmet, de ha a francia kormány elfogadja azt, hogy ki legyen zárva ennek az egész ügynek elintézéséből, akkor mindenki kacagni fog rajtunk Magyarországon. Sohasem állítottam, hogy a pénzhamisítók cinkosait intéző körökben kell keresni, mégis egészen bizonyosnak látszik, hogy z irredenta zászlóval könnyen megnyerhették a hazafiak rokonszenvét is. Gondosan óvják Zadravecz püspök személyét, miután az ügyészség indítványa ellenére letartóztatását megtagadták. Amikor az ujságírók meglátogatni próbálják villájában, amelyet Kánya berlini magyar minisztertől bérel, a püspök idős anyja szeretetreméltóan elutasítja őket, mondván, hogy fia lelkigyakorlatokkal van elfoglalva.


Titkára, Bónis Arkangyal, ferencrendi szerzetes mindennapos látogatásain nyújt vigaszt Windischgrätz hercegnek, miközben Zadravecz, aki kivette az esküt a pénzhamisitókból, tovább folytatja tábori püspöki működését.


Nem akarok egyelőre állást foglalni és távol áll tőlem, hogy támadni akarnám a becsületes magyar nemzetet, de kérem, mit gondolnak egy Nádosyról, aki a cseh pénzhamisitásban is bünrészes volt? Mit gondolnak arról, hogy a vádlottak olyan tanácsokat kapnak, hogy – másokat kizárva - csakis szélsőjobboldali ügyvédeket válasszanak?


Ha a parlamenti bizottság valóban világosságot kíván, nyomban kihallgathatja Benoist rendőrbiztost, mert enélkül könnyen az a látszat kerekedik, hogy itt emberek lámpással lázasan kutatnak egy sötét mezőn, de gondosan kikerülik azt a bokrot, amely alatt a bizonyítékok feküsznek.
Magyarország a háború óta barátai segítségével, akik között sok francia is van, visszaszerezte az őt határozottan megillető helyet a nemzetközi viszonylatban.


Vajjon a jövőben hogyan fogják Magyarország kormányát megítélni, ha minden ügyessége ellenére sem sikerül neki a nagyhatalmak bizalmát ismét helyreállítani?