Az állami üzemek között a magyar királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyár Köpesdy Elemér vezérigazgató vezetése alatt az ország egyik legelső és legtekintélyesebb üzemévé küzdötte fel magát. Fejlődésének, müködésének minden részlete érdekeli a gazdasági életet, különösképpen pedig a közlekedési világot, amelyhez a gyakorlatban bevált gyártmányai révén az Állami Gépgyárat mind több szál füzi.
Az Állami Vas-, Acél- és Gépgyár egyes gyártási ágainak a bevezetése alkalmából megszólalt egyik vagy másik érdekelt magánipari vállalkozás s a magánipar érdekeire való hivatkozással tiltakozott ennek a nagyszabásu állami üzemnek továbbfejlesztése ellen. A mi véleményünk szerint az Állami Gépgyár fejlődése elé nem lehet gátat vetni, de a magánipar jogos érdekeinek a figyelembevételével össze lehet és kell egyeztetni a fejlesztésnek egészséges tempóját a gazdasági élet egyéb tényezőinek jogos érdekeivel.
Ezek a szempontok igen alapos megfontolást tesznek szükségessé akkor, amikor ipari körökben arról beszélnek, hogy az Állami Gépgyár üzemét ki akarják bőviteni a golyóscsapágy előállitására. A golyóscsapággyal való foglalkozás nem jelent teljesen uj ágazatot az Állami Gépgyárban. A gyár még annak idején megvásárolta a Magyar Golyóscsapágygyárat, amely, mint emlékezetes, a Vegyipari Gépgyár telepén volt. A megvásárolt gyárat leszerelték és elvitték az Állami Gépgyár diósgyőri telepére. Itt állitották elő azokat az egyszerübb golyóscsapágyakat, amelyeket az Állami Gépgyárban készitett és a piacon nagy keresletnek örvendő cséplőgépekhez használtak. A golyóscsapágyak előállitásához részben félkészárut hoztak be, részben pedig idehaza eszközölték a gyártást.
A Vasmüvek és Gépgyárak Egyesülete néhány hónappal ezelőtt körlevelet intézett a magyar gyárakhoz arra vonatkozóan, hogy közöljék egész évi golyóscsapágy-szükségletüket tipus és mennyiség szempontjából.
Ekkor már kibontakozott az a terv, hogy a golyóscsapágygyártást olyan mértékben akarják kifejleszteni az Állami Gépgyár keretében, amely alkalmas Magyarország egész évi szükségletének az ellátására. Munkatársunk kérdést intézett ebben az ügyben Pirkner Ferenc igazgatóhoz, aki a legnagyobb golyóscsapágy világcégnek, a göteborgi SKF-nek magyarországi telepét, a SKF Svéd Golyóscsapágygyár Rt.-t vezeti és a magyar piacon elismert szaktekintély ebben az ügyben.
– Az uj kibővités bevezetése előtt – mondta Pirkner Ferenc – figyelembe kell venni, hogy Magyarország egész évi golyós- és görgőscsapágy-szükséglete körülbelül 2–2 és félmillió pengő értéket jelent. Ez idő szerint külföldi golyóscsapágygyárak fedezik e szükségletet, a terv tehát arra irányulna, hogy a golyóscsapágy-gyártásra való berendezkedés révén megmentsék a hazai ipar számára ezt az összeget.
Motiválja ezt a szándékot az a körülmény, hogy Magyarországon is egyre nagyobb mértékben alkalmazzák az iparvállalatok legkülönbözőbb gyártmányainál a golyóscsapágyakat. De amikor az Állami Gépgyár az eddig gyártott kis, merev csapágyakon kivül a többi használatos tipusra is, az egész évi golyós- és görgőscsapágy-szükséglet ellátására akarja kiterjeszteni az üzemét, a kérdésnek mindkét oldalát meg kell fontolni. Mérleget kell felállitani arra vonatkozóan, hogy a kibővités az ország szempontjából haszonnal jár-e és nem következhetik-e be az, hogy az egész kibővités csak félmunka lesz, amely nagy áldozatok árán sem tudja a kivánt célt, a piac százszázalékos ellátását megvalósitani.
– Európai viszonylatban a golyóscsapágygyártás adatai a következők:
Cég A gyárak száma Ország Napi termelés
darab
SKF-konszern 11 Svédország 110.000
Németország
Franciaország
Anglia
Csehszlovákia
Oroszország
Független
golyóscsapágy-
gyárak 7 Németország 50.000
Olaszország
Svájc
Franciaország
Anglia
Ausztria
Összesen: 160.000
Az SKF-konszern tehát az európai termelésben kb. 70%-kal vesz részt. Magyarország golyóscsapágy-szükséglete napi 500 darabra tehető s eszerint az egész európai termelésnek 0.3 százaléka.
– A kimutatásban szereplő SKF Golyóscsapágygyár Rt. 1929 január elsején alakult meg Budapesten, mint a göteborgi SKF Aktiebolaget nSvenska Kullagerfabrike magyarországi exponense. A svéd golyóscsapágy-konszern, mint az adatokból látszik, a legnagyobb az egész európai piacon, Amerikában is van három gyára, kézenfekvő tehát a gondolat, hogy ily hatalmasan kiépitett külföldi vállalattal szemben csak mesterséges uton lehet a magyar gyártmányokat versenyállóvá tenni.
Célszerü-e Magyarországon az önálló golyóscsapágy-gyártás?
– Annak kérdésnek az elbirálása, hogy célszerü lehet-e Magyarországon a golyóscsapágy-gyártás, számos szemponttól függ.
– Az első és legfontosabb a hazai termelés előmozditása. Viszont Magyarország egész golyóscsapágy-szükséglete, a darabszámot tekintve, aránylag nagyon kicsiny ugyan, de körülbelül ugyanannyi sorozatot és méretet ölel fel, mint más európai országok szükséglete.
– Az SKF konszernnek, mint e téren legnagyobb márkának az adataiból kitünik, hogy az európai szükséglet számára 119 különféle sorozatban 1949-féle nagyságu csapágyat gyártanak szabványos tipusokban.
– A legkelendőbb speciális sorozatok beszámitásával, a sorozatok száma 134-re, a nagyságféleségek 2407-re emelkednek. Mindezeken felül azonban még számolni kell a kevésbé keresett, speciális csapágyak iránti szükséglettel. Kétségtelen tehát, hogy ha nem is ezt a teljes szükségletet akarják belföldön fedezni, az uj berendezésnek alkalmasnak kell lennie legalább a legkelendőbb sorozatok és féleségek előállitására, ami természetesen igen számottevő, legalább nyolc-tiz millió pengős tőkebefektetést jelentene.
– De a golyóscsapágy gyártása nemzetközi bonyodalom esetén döntő fontosságu kérdéssé válhatik és ipari felkészültségünknek esetleges háboru bekövetkezése alkalmával sem szabad e téren csődöt mondania. Más kérdés, hogy egy belföldi golyóscsapágygyár biztositani tudja-e a szükségletet? A világháboru alatt az SKF pontosan lebonyolitotta Magyarországnak golyóscsapággyal való ellátását. Kétséges azonban, hogy nem kerül-e Magyarország szállitás szempontjából sokkal körülzártabb helyzetbe. Ebben az esetben az import csődöt mondana. Viszont sulyosan esik a mérlegbe az a körülmény, hogy a magyar gazdasági élet szempontjából olcsóbb megoldás lenne az, ha arra köteleznék a golyóscsapágyat importáló külföldi gyárakat, hogy Magyarország területén állandóan igen nagyszabásu és a szükséglethez alkalmazkodó csapágykészletet tartsanak.
– Ez nem kerülne pénzbe, a legerősebb érdekeltnek pedig, az SKF-nek az ő teljesitőképessége mellett nem okozna nehézséget.
– A magyar iparnak kétségkivül, ahol csak lehet, függetlenitenie kell magát azoktól az áraktól, amelyeket a külföld diktálhat. Az SKF-et azonban évtizedes üzletpolitikája és maga az elkeseredett nemzetközi verseny kényszeriti arra, hogy szolid árakkal mindenáron megtartsa azt a pozicióját, amelyet a magyar piacon kivivott.
Vámvédelem vagy további függés a külföldtől
– Végeredményben a magyar ipart legfőképpen az érdekli az egész kérdésben, hogy olcsóbb és jobb lesz-e a golyóscsapágy, vagy sem. A belföldi gyártás utján nem lehet a minőséget feljavitani és olcsóbbá tenni a golyós- és görgőscsapágyak árát. Minden olyan gyártás, amely nem támaszkodhatik óriási kvantumokra, drága. A hazai golyóscsapágygyártás alapfeltételeit csak igen messzemenő vámvédelemmel lehetne biztositani, a magániparnak tehát drágábban kellene vásárolnia a golyóscsapágyat.
– Előállhat már most az az eset, hogy a belföldi golyóscsapágygyártást csak a legkeresettebb tipusokra korlátoznák. Eltekintve attól, hogy ez sem tenné lehetővé a nagy tömegben való előállitást, hiszen nincsen ahhoz való piac, – akkor nagyrészben épp ugy függne a hazai ipar a külföldi behozataltól, a külföldi gyáraktól, mint ma.
– Az SKF konszern terjeszkedik egész Európában. Ez a nagyszabásu terjeszkedés és az ebből származó monopolisztikus helyzet joggal ejthetné gondolkodóba az érdekelt országok iparvállalatait. Itt annak a szempontnak kell irányadónak lennie, hogy az SKF felhasználta-e a maga helyzetét árdiktaturára azokban az országokban, ahol monopóliumszerü kizárólagosságot élveztek eddig a gyártmányai.
– A kérdésre elfogulatlan feleletet kell adniok azoknak a szakembereknek, akik a problémával objektiven foglalkoznak.
– Arról, hogy egy belföldi golyóscsapágygyárnak nyilnak-e kereseti lehetőségei, egyelőre aligha lehet beszélni, mert hiszen ha a gyártmányok elhelyezése csak megfelelő vámvédelem mellett lehetséges a piacon, akkor a fogyasztók rovására állami üzem nem is gondolhat külön haszonra.
– Itt tehát vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy ami bejön a réven, nem megy-e el a vámon és hogy a külföldről esetleg itthon tartott pénzösszeget nem haladja-e sokszorosan felül a gyártás berendezésére és fentartására szükséges költség, továbbá a gyártmányok esetleges megdrágulása. A nagy iparállamok, Franciaország, Németország, egymásután abbahagyják az önálló golyóscsapágygyártást, tehát legalábbis megfontolandó, hogy a jelenlegi idő alkalmas-e éppen Magyarország szempontjából az önálló csapágygyártásra.
– Az SKF gyártmányaival az Állami Gépgyár csak nagy áldozatba kerülő beruházás után tudna lépést tartani. A gépparknak és a mérőeszközöknek a kiegészitése, a golyós-, görgőscsapágy- és kosárgyártásra szolgáló berendezések beszerzése, végül pedig, de nem utolsó sorban, a nyersanyagról való gondoskodás olyan tőkét emésztenének fel, amelynek az amortizációja a magyar ipar ujabb megterhelése nélkül igen nehezen lenne elképzelhető. A gyártás körüli tapasztalatok megszerzése és az alkalmas személyzet kinevelése talán nem ütköznének tulságos nagy akadályba, de mindenesetre azt jelentené, hogy a nagy beruházással a pénzáldozatok még nem érnének véget. A számla terhére kell még irni azt a befektetést, amelybe az eladószervezet megteremtése, a beépitésbeli müszaki tapasztalatok kerülnek, végül pedig a szabadalmak megvásárlása.
– Nem valószinü, hogy a csonka ország gazdasági erőforrásai a jelen válságos időszakban alkalmasak lennének ilyen komoly kockázattal járó vállalkozás véghezvitelére.
