Pénzügyi köreinket a legnagyobb mértékben fogalakoztatja az a hirtelen változás, amely a világ pénzpiacain néhány nap óta beállott és bankkörökben élénken tárgyalják azokat az összefüggéseket, amelyek a beállott pénzpiaci helyzet és azoknak a külföldi hiteleknek sorsa között beállhat, amelyeknek fölvételétől hónapok óta várják a magyar közgazdaság szorongó helyzetéből való kimentését.
A svájci bank április 3-án 3 1/2 %-ról 3%-ra csökkentette a kamatlábat, amivel, ugylátszik, a nemzetközi pénzolcsóbbodási hullám elérte mélypontját. Bankkörökben azt mondják, hogy azóta a mérvadó pénzpiacokon, Newyorkban, Londonban és Párisban a magánkamatláb emelkedése máris tapasztalható, igy Páris és London 1/8-dal, Newyorkban pedig 2.7-ről 3%-ra emelkedett a magánkamatláb.
A további diskontleszállitás legnagyobb akadálya a newyorki Federal Reserve Banknak attól való komoly félelme, hogy az amerikai értékpapirspekuláció ujból föllángol, amit igazolni látszik, hogy az elmult héten a tőzsdehitelek 150 millióval emelkedtek, mialatt a jegybank váltóinak állománya 10 millióval, 140 millióra csökkent le. Ezek olyan jelek, amelyek kétségtelenné teszik, hogy a newyorki tőzsdén az érdeklődés ismét az értékpapirok felé fordult és ezzel a pénzpiac egy váratlan és hatásaiban kiszámithatatlan fordulathoz jutott.
A newyorki tőzsdei eseményeken kivül a pénzolcsóbbodási hullám hirtelen megállásának még más oka is van. Az elmult hetek gyakori diskontleszállitásainak nem utolsó sorban az is oka volt, hogy a piacokat a német mobilizációs kölcsönre készitették elő. Minthogy a kölcsön számára 5 1/2 %-os kamatozást helyeztek kilátásba és igy a hivatalos kamatláb és a kölcsön hozadéka között a kellő marge már meg van teremtve, a további diskontleszállitás megállitását ez a körülmény is indokolja.
Ilyenformán a német kölcsön ügye, ha mindjárt átmenetileg is, kedvezőtlenül fogja befolyásolni a pénzpiacot. Hogy ez a fölfogás már általános lett pénzügyi körökben, mi sem bizonyitja jobban, mint az, hogy ámbár a külföldi pénznek prolongációit mindenütt készséggel engedélyezik, a pénzajánlatok nem szaporodnak olyan mértékben, mint aminőben a jegybankok kamatlábai csökkentek.
Bankkörökben tehát az a vélemény, hogy 4 1/2 % mellett, mint amennyit Középeurópában a dollárért fizetnek, már nemigen lehet abban reménykedni, hogy a kölcsönadók továbbra is kiterjesszék külföldi hitelérdekeltségüket és igy azt is kizártnak tartják, hogy a pénz olcsóbbodásának folyamata meg ne álljon, sőt, hogy amennyiben az a mozgalom, amelyről a newyorki tőzsdéről hirek érkeznek, folytatódni fog, ismét pénzdrágulásra lehet számitani, mert az Európába visszaözönlő tőkék a föllobbant amerikai hossz hirére ismét a tengerentulra fognak igyekezni.
Ami a magyar pénzpiacot illeti, az e pillanatban még csöndes, a kamatredukció mit sem változtatott a helyzeten s a nemzetközi változást még nem érzi. Az ipar terén mutatkozó hanyatlás nem hat nagy ösztönzéssel és igy e téren financirozási szükségletek nincsenek. A mezőgazdaság ha hitelt kér is, nemcsak azért kéri, hogy befektetési célokra forditsa, hanem hogy eddigi veszteségeit és hiányait födözze. A kereskedelem forgalmának megcsökkenése folytán, alig vesz pénzt igénybe. A termelési ágaknak ilyen helyzete mellett, továbbra is a bizalmi válság jegyében áll a magyar piac.
A változás, amelyről igy hirt adunk, elsősorban és egyelőre nem is a magángazdaság szempontjából bir fontossággal, hanem azért, mert közvetlenül nagyobb államkölcsön fölvétele előtt állunk és nagy kérdés, vajjon ha hamarosan nem sikerül kölcsönügyünket tető alá hozni, nem fogjuk-e ismét megérezni a newyorki tőzsdén beállott fordulatot?
A magyar közgazdaság e pillanatban a hazatérőben levő miniszterelnök felé tekint s ha a hirek, amelyek az államkölcsön ügyéről és az e kérdésben beállott fordulatról szólnak, nem csalnak, akkor talán még a kapuzárás előtt sikerül nagyobb államkölcsönünket betakaritani.