Ipari körökben félreismerhetetlen lelkendezéssel ujságolják a genfi vámfegyverszüneti tárgyalások sikertelenségét. Egy kissé mintha túloznák az örömöt, amelyet azon éreznek, hogy az európai népek továbbra is folytatják esztelen gazdasági harcaikat és mintha számukra semmi sem volna nagyobb boldogság annál az állapotnál, amely a védvámos rendszer következtében Európaszerte előállott.
Hiába intik Európa legkiválóbb gondolkodói az egyes államokat, hogy térjenek le a mindent fölemésztő gazdasági harc e szomoru ösvényéről, nem hallgat rájuk senki. A pillanatnyi haszon és a tantiémdüh ugylátszik megfékezhetetlen. Most már egy lépéssel tovább is mennek és elméleteket gyártanak a maguk álláspontjának igazolására.
Ujabban Manoilescu volt román pénzügyi államtitkár lepte meg a világot egy olyan elmélettel, amely gyáriparosaink körében most a legkedvesebb olvasmány. Hogyne, hiszen Manoilescu azt bizonyitja be nekik, hogy Európa agrárállamai számára a vásárlóerő növekedése csak az iparosodás utján érhető el és hogy a szabadkereskedelmi politika egy mezőgazdasági országra nézve nem egyéb, mint megmaradni az ipari országok kliensének helyzetében.
Az ilyen elméletek hamar születnek és hamar halnak meg.
De hogy nem az egész világon ujjongnak olyan nagyon a mai vámpolitika diadalán, mint nálunk, bizonyitja a Schweizerische Bankverein frissen megérkezett jelentése, amelyben az igazgatóság beszámol arról, hogy a svájci piac nem érezte meg az európai pénzkrizist. Svácot elkerülte az amerikai hossz minden káros jelensége, a pénz állandóan olcsó volt és a munkanélküliség riasztó jelenségei is ismeretlenek voltak Svájcban.
A legtöbb iparvállalat többet produkált az idén, mint tavaly és csak a textilgyárak helyzete sulyos és még sulyosabbá változik, hacsak Európaszerte nem fogják mérsékelni a vámokat. Igaz, hogy erre kitaláltak már megint egy elméletet. Azt, hogy ebben a kérdésben más az agrárállamok és más az ipari országok helyzete. El lehetünk rá készülve, hogy most ezzel az elmélettel fogják teleharangozni az emberek fejét, akik elmélet ide, oda, végül a maguk nyomoruságán érzik, hogy mit jelent ez a nagy gyáripari lendület.