A Népszövetség gazdasági bizottságának szaktanácskozásairól, amely 22 állam mezőgazdasági szakértőinek részvételével, négy napon át folyt le Genfben, nemigen hallott a magyar gazdasági közvélemény. Mindnyájunk szeme Hága felé fordult és érdeklődésünket a genfi tanácskozások alig kötötték le.

Pedig a genfi konferencia a Népszövetség gazdasági müködésének jelentős határkövét képezi.
A tanácskozások célja az volt, hogy a mezőgazdasági szakértők mindenekelőtt tisztázzák a mezőgazdasági krizis lényegét és aztán iparkodjanak megjelölni azokat az eszközöket, amelyek a krizis megszüntetésére alkalmasak, végre pedig, hogy a világgazdasági helyzet legnagyobb és legégetőbb problémáját, a gabonakérdést segitsenek megoldani.

Aki a világgazdaság mezőgazdasági vonatkozásait csak egy kissé is ismeri, az nem várhatta, hogy ezek a tanácskozások a kérdés végleges megoldásához vezethetnek. Hiszen már azt is nagy eredménynek kellett tartani, ha sikerül a problémát az egyes nemzetek szempontjából megvilágitani.

De ennél jóval több történt Genfben, mert a konferencia az esetleges közös munkálkodás számára is értékes gyakorlati irányeszméket tudott megjelölni, ami nemcsak azt bizonyitja, hogy a nemzetközi együttmüködéshez meg van az akarat és a szükségesség, de a lehetőség sem hiányzik.

A tanácskozások első része a probléma tisztázásának, illetve azon előföltételek megteremtésének volt szentelve, hogy milyen módon lehet a legsürgősebben a legmegbizhatóbb adatokat összegyüjteni az egyes országok mezőgazdasági krizisére és arra nézve, hogy a különböző országok kivánságai mikép hozhatók közös nevezőre. A föladat második része teljesen a gabonakrizisnek volt szentelve. Ugy az importországok, mint a kiviteli államok is gazdag adatokkal illusztrálták mezőgazdaságuk helyzetét s a világpiaci viszonyoknak az egyes nemzeti mezőgazdaságokra való hatását.

Az összes államok szakértői – bizonyára ez adta meg a konferencia legnagyobb jelentőségét – megegyeztek abban, hogy a gabonapiac ügyeinek rendezésében érdekelve vannak s ugyancsak egyértelmüen tiltakoztak az ellen a fölfogás ellen, mintha a kérdés körül fönnálló érdekellentétek áthidalhatatlanok vagy megoldhatatlanok volnának.

Ilyen egyértelmüség vezetett aztán arra a gondolatra, hogy az európai mezőgazdasági szövetkezetek és kereskedők a piaci viszonyok stabilizálása érdekében egy közös nagy európai gabonaszindikátust alakitsanak. Az agrárszakértők e célból mindenekelőtt nagy tárolási lehetőségek megteremtését tartják szükségesnek, hogy ilyen módon a gabona egalizálását tegyék lehetővé, amitől aztán a fizetési módozatok egységesitését is várják.

Az első lépésnek az államközi forgalom megfelelő rendezését szorgalmazták s ezt oly módon gondolják elérhetőnek, hogy az általános legtöbb kedvezményi jog mellett Középeurópában még egy különös szomszédjogot is életbe léptetnének. A szomszédjog nem uj dolog, hiszen az osztrák-francia és a francia-cseh kereskedelmi szerződésben valamint a skandináv államoknak Bulgáriával kötött szerződésében már statuálva van, mig a dunamenti államokban ilyen szomszédjogot eddig nem alkalmaztak, holott ebben látták a szakértők a kölcsönös gazdasági ellentétek leghatásosabb ellenszerét.

A konferencia résztvevőinek véleménye végül abban egyezett meg, hogy mindezek csak ugy valósithatók meg, ha az országok agráriusai közt egyöntetü megállapodások létesülnek közös kereskedelempolitikai törekvéseik tekintetében, amelyeket kormányuknál kell mindenek előtt érvényesiteniök.