F. évi január hó 29-én a Józsefvárosi Keresztény Polgárok Körében az iparosság százai előtt Müller Antal ker. tanácsos tartott nagyon érdekes és tanulságos előadást. Úgyis, mint fővárosi bizottsági tag s mint az iparosságnak egyik vezetője szükségét látta számszerűleg is megismertetni azt a gazdasági helyzetet, amelyről érezzük, hogy súlyos, szinte elviselhetetlen, de nehezen találunk magyarázatot arra vonatkozólag, miként lehetne ezen javítani.
Előadásában kimutatta, hogy a gyáripari termelésünk 1927-ben: 99.517 munkáslétszám, munkabér fizetések 212,071.000, a termelés értéke 1.125 millió, az ipartelepek száma 1.197 volt. Az évi termelésből értékesítettünk az állam részére 69 millió pengő értékűt, a városoknak 39 milliót, fogyasztási szövetkezeteknek 19 milliót, a kereskedelem és ügynököknek 502 milliót, a gyáraknak 100 milliót, közvetlen fogyasztóknak 245 milliót, összesen 985,211.205 pengő értékben. Ebből megszállt területre 21,601.957, az összértéknek csak 2%-át, külföldre 93,434.000, az összértéknek 8 1/2 %-át tudtuk értékesíteni.
Összbankforgalmunk 3 milliárd 078,272.154, ebből budapesti forgalom volt 2 milliárd 404,836,688, váltók 250.141 darab 2,122.164,897 P értékben. Póstatakarékpénztár betétforgalma 26,888.566 P. Bankbetétek emelkedése 1924-ben 214 millió betét volt, 1925-ben 421 millió, 1926-ban 557 millió, 1927-ben 784 millió, 1928-ban 1.088 millió, az utóbbi évben a bankok kimutatnak 40,063.280 pengő tiszta hasznot.
Behozatalunk volt 1928. évben 613,741.637 pengő értékben, kivitelünk 268,268.959 pengő értékben, tehát behozatali többletünk 345 millió 472.678 pengő, ezen összeg az a kereskedelmi mérlegünk passzivája, amellyel szegényebb lett az országunk.
Születések száma a fővárosban 1928-ban17.137, halálozások száma 16.315.
A munkanélküliségre vonatkozólag a következő statisztikai adatokkal rendelkezünk: 1928. év végén a fővárosban 2.041 állásnélküli tisztviselő volt, az állami munkaközvetítő 9.823 munkanélkülit tartott nyilván, a szociáldemokrata szakszervezetek 14.362 tagról számolnak be, a keresztény szocialista szakszervezetek 1.093-at.
Egyes foglalkozási ágak közül a legtöbb munkanélkülit a vasmunkások tartanak nyilván, 1.328-at, a tisztviselők közül a pénzintézeti tisztviselők 1.025-öt. A munkanélküliségről rendelkezésünkre álló adatok nem 100%-ig irányadók, mivel egy és ugyanazon munkanélkülit esetleg két vagy három helyen is tartanak nyilván.
Nagyon érdekes a munkaközvetítésnek a statisztikája, amellyel az ipartestületek már megszüntették a szakszervezeteknek monopolisztikus helyzetüket, mert majdnem minden ipartestület tart fenn külön munkásközvetítőt, ahol a tudás és jelentkezés és nem a szakszervezeti tagság alapján közvetítik a munkanélkülieket.
Az állami munkaközvetítői hivatal 1928-ban 24.784 férfit, 13.734 nőt és 2.329 tanoncot közvetített, a szociáldemokrata szakszervezetek 37.948 munkást, a budapesti ipartestületek pedig 18.373 szakmunkást közvetítettek.
Az orsz. munkásbiztosító pénztárnál év végével 400 ezer biztosított volt bejelentve, amelyekben munkaképtelen volt 5.970.
A statisztika nagyon érdekes tükröt mutat a magyarországi szociáldemokrata szakszervezeteknek taglétszámát és vagyoni viszonyait illetőleg. Addig, amíg országos átlagban jelentékeny csökkenés mutatkozik, magában a fővárosban emelkedés van. Miért is nekünk, fővárosi iparosoknak, kell munkálkodni azon, hogy az országos csökkenéssel egyidejűleg a fővárosban ellensúlyozzuk a szociáldemokráciának hatalmát és térfoglalását.
1924-ben az országban volt 145.792 szociáldemokrata, míg Budapesten 86.631, 1928-ban az országban volt 124.378, addig Budapesten 88.949. Tagdíjbevételük 1926-ban 2,928.488, 1928-ban már 5,343.962. Pénztárállományuk 1926-ban 369.909, 1927-ben 699.974 P.
A gazdasági, illetve fogyasztási szövetkezetük, az Általános Fogyasztási Szövetkezetnek forgalma volt 1928-ban 21,076.838, tiszta haszon 126.018 pengő. Ezen nagy, gazdaságilag is erősnek mondható összetartáson okulhatnánk mi, önálló iparosok is, hisz a mi számunk sokkal több, és mi elenyészően kevesebbet áldozunk a mi ipartestületeinkre, mint a szociáldemokraták az ő szakszervezeteikre.
A fővárosban 44 szakipartestület működik, amelyeknek 1928-ban 2.656 új tagja lett, törlés pedig 2291, össztaglétszámuk 28.042, bejelentett segédek létszáma 126.236, a tanoncoké pedig 23.595. Ezen két utóbbi szám fényesen igazolja azt, hogy a kézműiparosság sokkal több segédet foglalkoztat és tanoncot nevel, mint a gyáripar.
Budapesti ipartestületeink bevétele 1928-ban 726.234 P, tanoncszerződés köttetett 11.766, munkakönyvet kiadtak 11.418 esetben, elintézett ügydarabok száma 55.081. Összvagyonuk kb. 2 1/2 millió pengő.
Utolsónak hagytam az adóstatisztika ismertetését, ami a legvilágosabban, de a legszomorúbban is mutatja gazdasági helyzetünket. Minden iparos igazolhatja, hogy mind kevesebb és kevesebb megrendelés jut üzletére és a közterhek, ahelyett, hogy csökkennének, évről évre erősen emelkednek.
A főváros adóbevételei az utolsó három évben a következők voltak: 1926-ban áll. adó 59,473.906, községi adó 27,171.009; – 1927-ben állami adó 83,654.635, községi adó 31,113.011; – 1928-ban 41,595.611 P. Eszerint egy főre esik – amelybe még a pólyásgyermekek is beszámíttatnak – 1926-ban 89, 1927-ben 118.18, 1928-ban 157.14 P.
Zálogolások száma 308.714, értéke 93,637.340 P. Árverések száma 314 esetben 210.587 P értékben.
Ezen számok, amiket ismertettem, bármilyen ridegen vetődnek papírra, mégis szívbemarkoló érzéseket váltanak ki minden magyar emberből, hisz leghűségesebb tükrét mutatják súlyos gazdasági viszonyainknak, amelyben évről évre mélyebbre zuhantunk. Hisszük, hogy elértük a mélypontot és most már csak felfelé mutathat a gazdasági iránytűnk, reményt és bizodalmat nyujtva, a magyarság részére egy emberségesebb megélhetést és egy szebb, boldogabb jövő reményében.
(Müller Antal előadása)
