A községekről szóló 1886: XXII. t.-c. rendelkezése szerint a községek és rendezett tanácsu városok képviselőtestülete által kölcsön felvétele tárgyában hozott határozatokhoz a törvényhatóság jóváhagyása; a törvényhatóságról szóló 1886: XXI. t.-c. és a székesfővárosról szóló 1872. évi XXXVI. t.-c. rendelkezései szerint pedig a törvényhatóság által kölcsön felvételére hozott határozatokhoz a kormányhatóság jóváhagyása szükséges.
A községek és városok hiteligényeik kielégitése végett rendszerint a kölcsönök lebonyolitásával foglalkozó magyar nagybankokhoz fordulnak, amelyek a pénzpiac helyzete szerint szabják meg a kölcsönnyujtás feltételeit.
Az elmult évek eseményei szükségessé tették, hogy a kormány a hitelügy egységes irányitását kezébe vegye s a közületeket a kölcsön felvételével azokhoz az irányelvekhez való alkalmazkodásra utalja, amelyeket a fizetési mérleg egyensulyának, a valuta értékállandóságának biztositása, a gazdasági rend követelményei megjelölnek. Ezekből az indokokból folyólag a községi (városi) kölcsönök felvételénél további megszoritások történtek.
Szigoruan körülbástyázzák a kölcsönfelvételt
Igy a szükséges ellenőrzés kellő gyakorlása végett az 1925: XXII. t.-c.-ben kimondták, hogy a kölcsönökben részesülő rendezett tanácsu városoknak ujabb kölcsön felvételére vonatkozó határozatai ugyancsak kormányhatósági jóváhagyás alá terjesztendők s a kölcsönfelvétel engedélyezésének kérdésében a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg határoz.
Későbbi kormányrendelet kimondta, hogy bármely község által kölcsön csak kormányhatósági hozzájárulással vehető fel, külföldi kölcsön szerzése iránt pedig még tárgyalások sem indithatók a kormányhatóságok előzetes engedélye nélkül.
Külön szerv, amely a helyi hatóságok kölcsönmüveleteinek lebonyolitásánál irányitó vagy véleményező szereppel közremüködnék, nincsen; maga a kormányhatóság azonban minden kölcsönügyet beható vizsgálat alá vesz s a felvételt csak akkor engedélyezi, ha a megvalósitani kivánt célt fontosnak és halaszthatatlannak s a kölcsönfelvételeket a mindenkori viszonyokhoz képest elfogadhatónak tartja, a kölcsön visszafizetését biztositva látja s mindezeken kivül általános közgazdasági vagy hitelszempontok sem szólnak az engedélyezés ellen. Kölcsön felvételére egyébként is csak a feltétlen szükséghez mért összegekben nyernek a községek (városok) engedélyt.
Csak konverzió reményében engedélyez a kormány függő kölcsönt
A beruházások jellegével biró munkálatok céljára általában csak hosszabb lejáratu törlesztéses kölcsönök felvételét engedélyezi a kormány. Függő kölcsönök felvételénél az az elv az irányadó, hogy az csak közületek rendes háztartásának a keretében megvalósitható célokra engedélyezhető abban az esetben, ha a szükséges összeg fedezetéről a költségvetésben gondoskodás történik ugyan, azonban a bevételek nem folynak be arra az időre, amikor már a szükség beáll.
Csak egész kivételes esetben engedheti meg a kormány a függő kölcsön felvételét oly beruházási célokra, amelynek fedezetére a költségvetés módot nem nyujt. E kivételes engedélyt a kormány csak akkor adja meg, amikor az illető beruházások halaszthatatlanul szükségesek, ez esetben is azonban csak akkor, ha a legrövidebb időn belül a függőkölcsönnek hosszulejáratu kölcsönné való átalakitása biztositottnak látszik.
Sorsolással és nyereménnyel egybekötött kölcsönök felvételét a helyi hatóságok részére általában nem engedélyezik, főleg az ily kölcsönök kezelésével járó különleges berendezésekre és annak költségeire való tekintettel. Nyereménykölcsön felvételéhez különben is a törvényhozás külön engedélye szükséges.
A magyar városoknak és községeknek tőkék és tartalékkészletek rendelkezésükre nem állanak s ez a magyarázata, hogy beruházási szükségleteiket csak kölcsön utján fedezhetik. A tőkék és tartalékkészletek hiánya mellett a magyar városok és községek a legteljesebb mérvben hitelképesek. Tartozásaik összege, vagyonértéküknek átlagos 15%-át teszik. Vagyonkezelésük is kifogástalan. Vagyonból eredő bevételük jövedelmező vagyonuknak közel 5%-a.
Hitelképes a magyar község
Háztartási mérlegük is aktiv, amennyiben a gazdaságilag kevésbé fejlett város is az állami alapadók 50 százalékáig, mint szélsőhatárig emelkedő községi pótadóval háztartási egyensulyát biztositani tudja és okszerü gazdálkodást folytatnak, mert közcélokra szolgáló befektetésre vesznek hitelt igénybe.
Az ország tőkeszegénysége folytán a belföldi piac nem elégitheti ki a városok (községek) hitelszükségletét. Kölcsön tehát csak külföldi hitelforrásokból szerezhető, e hitelforrásokkal azonban nem vehetik fel a közvetlen összeköttetést oly módon, amely igényeiknek megfelelne. A magyar városoknak ugyanis – kivéve Budapestet – nincs meg az a joga, hogy önálló kibocsátásu kötvényekkel közvetlen összeköttetésbe lépjenek a nyilt piaccal.
E feszült financiális helyzetben a magyar kormány államgazdasági szempontból is fontosnak tartotta, hogy a maga részéről is elősegitse a megokolt községi hitelszükséglet kielégitését. Ezirányu közbelépése eredményes is volt, amennyiben a magyar városoknak a külföldi hitelforrásokkal való közvetlen kapcsolatát megteremtette, ezt oly hiteltipus behozatalával hozta létre, amely a községi hitelkielégitésnek egész uj formája.
A hitelt ugyanis oly módon szerezte meg, hogy a városokat nem külön-külön, de egyesitve hozta kapcsolatba a nyilt piaccal. E célból egy oly egységes kötvénytipust alkotott, amely a maga bonitása révén versenyképessé vált és nem lett méltánytalan megkülönböztetésnek kitéve a befektetési piac többi papirjaival szemben.
Speyer & Co.
Az akció sikere érdekében fel is ruházta a kibocsátott községi kötelezőket az állam részéről a hitelképesség mindama kellékeivel, amelynek révén versenyképessé válnak. Az állam közreműködése ilykép a városi hitelügy ilyen megoldása mellett két irányban nyilvánul meg és pedig:
1. segitséget nyujtott a városoknak hitel céljából való egyesülésükhöz,
2. állami autorizációval látta el a kibocsátott községi kötelezőket.
Az egyesülés lényege abban van, hogy egy központi intézményt létesitettek, amely a tőkét a maga központi kötvényeinek kibocsátásával szerzi meg a nyilt piacon és közvetiti a hiteltkereső városoknak.
A kölcsön kamatainak és törlesztésének biztositására a városok általános kereseti adóból eredő jövedelme és forgalmi adóból való részesedése köttetett le. A hitelszerzés e formája mellett a városok egymásért való egyetemleges szavatosságát el lehetett ejteni s az állami támogatásra is megfelelő mód kinálkozott.
A külföldi kölcsönnek ily alapon való felvételére törvény adott felhatalmazást s erre hivatkozással a magyar kormány Speyer et Co. newyorki céggel a kölcsönszerződést meg is kötötte. E szerződéssel a törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsu városok két kibocsátásban összesen 16 millió dollár névértékü 20 éves törlesztéses kölcsönhöz jutottak.
Az első kölcsön 10 millió dollár össznévértékü 7.5%-os kötvényekben került kibocsátásra az 1925. évben 89%-os árfolyamon. A második kölcsön 6 millió dollár össznévértékü kötvényei 7%-kal kamatoznak és 93 1/2 %-os árfolyamon bocsáttattak ki az 1926. évben.
Külön vett fel kölcsönt Budapest székesfőváros az 1927. év folyamán, beruházási programjának megvalósitására, a Bankers Truest Co. newyorki bankcég utján. Ez a kölcsön 92%-os árfolyamon került kibocsátásra, 20 millió dollár össznévértékü, évi 6%-kal kamatozó kötvényekben 35 év alatt fizetendő vissza.
