Az elmult év fizetésképtelenségeinek tükrében látszik legjobban a gazdasági válság és semmi vigasztaló nincs benne, hogy ezek a számok nemcsak a mi nemzetgazdaságunk, de az összes középeurópai államok gazdaságának zsugorodását is mutatják.

A szomoru kép, amelyet e számok tükre mutat, még vigasztalanabbá válik azáltal, hogy az inzolvenciák számának emelkedésével karöltve jár az üzleti és főleg a fizetési morál állandó süllyedése. Etekintetben az összes utódállamok közt a vezető helyen Lengyelország áll, ahol fizetésképtelenségi statisztika egyáltalán nincs is s csak becslések alapján állapitható meg, hogy a fizetésképtelenségek és csődök száma 70-80%-kal emelkedett az elmult év folyamán.

A teljesen vigasztalan lengyel viszonyoknál jóval kedvezőbb képet kapunk hazánkról és Csehországról, bár mindkét államban átlagban 40-50%-kal emelkedett az inzolvenciák száma. Mig 1928-ban a magán- és kényszeregyezségek száma nálunk 1376 volt, az elmult évben ez a szám 2750-re emelkedett, passzivumban kifejezve, 98.2 millió pengőről 126.8 millióra. Ez azt jelenti, hogy tavalyhoz képest az inzolvenciák száma nálunk ötvenszázalékos, a passzivumok összegszerü emelkedése pedig 29%-os.

Jelentékeny a csődök számának emelkedése is, hiszen a tavalyi 387 csődesettel szemben az elmult év 401 csődesete áll fönn.

Csehszlovákiában is mintegy negyvenszázalékos emelkedést mutat a statisztika, amely abszolut számban mintegy 3000 fizetésképtelenségről és 400 csődről számol be.

Ausztriában 1928-cal szemben nem emelkedett a fizetésképtelenségek száma, hanem visszaestek. Ez a mindössze háromszázalékos javulás azonban mégis szomoru jelenség az 1928-i javulással szemben, amely a 25%-ot is meghaladta.

Jugoszláviában végül, ahol tudvalevően 1925 óta nincsen kényszeregyezség, csak csőd, a helyzet főleg a szerb anyaországban lényegesen rosszabbodott, mig Horvátországban, ahol az év folyamán körülbelül 900 csőd volt, a leromlás nem ilyen nagyarányu.