FALU
Ugy szeretem ha jő a csendes este
és szerteszáll a tejnek jó szaga,
s megtelik véle konyha és szoba,
s bejő az ajtón a kutyánk, e rest, e
lompos vén jószág, s fogakat vicsordit;
s ugy szeretem a párolgó levest és
az omló, puha, zamatos cseresnyés
kalácsot, mi a tüzhelyen piroslik;
s szeretem ó - ha a harang megkondul
s a vacsora-zaj egy percre letompul
s mellekre hullnak szent keresztvetések;
ó ugy szeretem, hogyha jő az este
s rámomlik halk, borongó, bársony teste
s felcsillannak a csacska égi mécsek!
ŐSZI DAL
Csendes eső szemereg,
halkan zsong az őszi szél,
s hulldogálnak szomorún
a gesztenye-levelek.
Halkan zsong az őszi szél,
zúg-kopog a sok faág,
s hervadt lomb zizeg-zörög
vén fatörzsek szélinél.
Zúg-kopog a sok faág:
így az ősz dalol-dalol,
így az ősz suhog-zokog,
búgja szerte bús dalát.
Így az ősz dalol-dalol,
fák mögül és köd mögül,
fű felett és föld felett
ág között és ág alól.
Fák mögül és köd mögül
Isten arca néz le rám,
szép aranyszint szór fölém
felhő-ujjai közül.
Isten arca néz le rám,
bágyadt mosoly ül szemén,
hervadt haja sárga bronz
s ellebeg a szél után - - -
Csendes eső szemereg
halkan zsong az őszi szél,
s hulldogálnak szomorún
a gesztenye-levelek.
