Richard Evelyn Byrd, nem hiába ármányos amerikai, elröpült a Déli Sarkra, a lakatlan hatodik világrészt belesűrítette egy filmtekercsbe és hazahozta. Amíg odajárt az Antarktikán, tizennégy hónap alatt tizenötezer rádióüzenet jött és ment - repülőgépről repülőgépre, hajóra, Zeppelinre, meg vissza, szállt a szó a világürben, a "szomszédos" Új-Zealandtől (4000 km.) el egészen Grönlandig, amely már csaknem olyan távol van, hogy ha még messzebb volna, már közelebb volna.
Nem tudjuk, mit csodáljunk jobban Byrd délsarki expediciójában: a repülőgépet-e, a rádiót, a mozgóképet, vagy - ama sokat emlegetett véges emberi elmét, amely mindezeket feltalálta és még mindig nem akar véget érni. (Bellamy álomba dermedt embere, ha ma felébresztenék, bizonyosan azt hinné, legalább egy évszázaddal túlhaladta a 2000. esztendőt. Nem hinné el, hogy csak 1930-ból "pillant vissza" 1887-re.)
Amikor Byrd (1926-ban) felbukkant Svalbardban és másfél nappal megelőzte Amundsent az Északi Sarkon, olyan hírek terjedtek el, hogy a nagy norvég utazó bosszúsággal fogadta Byrd elsőbbségét. Ez a vád alaptalan. Amundsen volt az első, aki szerencsét kívánt amerikai kollégájának s ha történetesen Byrd nem érkezik meg a várt időre, Amundsen bizonyosan elindul megmentésére a készen álló Norge léghajóval. Akik az irígység és féltékenység vádját sütik a norvég sarkutazóra, a maguk mértékével mérnek.
Az amerikai repülő különben nem is volt versenytársa Amundsennek. Amundsen sokkal többre vállalkozott akkor: a Norge léghajón átszelte az egész északi gömbsüveget Európából a Sarkon át Amerikába, a befagyott tenger felett. Hazatérőben diadalmenetben vitték végig Amerikán.
New Yorkban Byrd vezette az ünneplő tömeget! Byrd sem volt féltékeny norvég mesterére. Barátságuk bizonysága, hogy Amundsen a Déli Sarkot megjárt szánját odaajándékozta Byrdnek. Amundsen szánja a nagy utazó halála után sokezer kilométeres sínpárt rakott még le az Antarktika havában.
Byrd délsarki mozgóképe azt a vágyat kelti az emberben, vajha ilyen mozgóképekből tanulta volna az iskolában a többi öt világrész földrajzát is: ilyen ragyogó, valósággal szárnyaló képekből!
A képekből - igen. De nem a feliratokból. A képek magyarázó szövege nem méltó sem Byrd repülőútjához, sem a mozgókép-felvételek páratlan, elbűvölő szépségéhez. Mc Kinley kapitány mozgóképei nemcsak a tájakat, eseményeket pergetik le előttünk, fantáziánkat is megmozdítják. Elme-serkentő, gondolat-ébresztő film. Annál meglepőbb, hogy a film-feliratok "dramaturg"-jának fantáziáját ily kevéssé ihlette meg ez a film-hősköltemény!
A feliratok nyelve valósággal gyermeteg, néhol egyenesen ponyva-irodalom ízű. Hamis páthosz kong benne, terjengős, lapos, semmitmondó! Műveletlen, sőt művelhetetlen nézők szellemi igényéhez, szájaízéhez szabták ezt a szöveget.
Byrd és társai - ezek a nagyszerű emberek - életüket kockáztatják, esztendőket áldoznak, az expedició többmilliós költségéről mit sem szólva. Megoldják a szinte emberfeletti feladatot. Hazahoznak egy kincset érő tudományos filmet. És akkor jön a szövegíró és agyoncsapja a filmet. Teletűzdeli a feliratokat tévedésekkel, félreértésekkel, tárgyi és nyelvi hibákkal.
Terjengős és mégis szűkszavú ez a szöveg. Mintha csak az lett volna a szövegíró elve - alighanem az eredetié is, nemcsak a magyar fordítóé -, hogy világért meg ne tanuljon a néző semmit, amit nem tud vagy rosszul tud. Hadd higyje azt, hogy a déli sarkvidék 4-5000 méteres hegyei jéghegyek, jóllehet a maga szemével láthatja a szaggatott sziklacsúcsokat.
Hadd higyje azt, hogy a tenger vizéből kimeredő Great Ice Barrier, a déli kontinens tíz emelet magasságú óriási jégperemének merő jég és hóból való csodálatos jégfala - földnyelv! Scott két könyve, Shackleton két könyve, Amundsen könyve után - mindezek magyarul is megjelentek - minden értelmes gyermek helyes képet alkothat magának a déli sarkvidékről. Fantáziáját támogatja maga a film. Miért kell a feliratok gyámoltalan és tudatlan szövegével mesterséges homályt teremteni az agyakban és ebben a tündöklő, fényes, sziporkázó és tündéri jégvilágban?
Értsük meg végre, hogy a Déli Sark és a déli sarkvidék épúgy nem mindegy, mint ahogy Alaska nem jelenti Amerikát és a Nord Kap nem azonos Európával.
Még a nyílt tengeren imbolyog a hajó, megjelenik a vásznon a magyarázat, hogy a Déli Sark már csak 2400 kilométer. Tüstént érzi a gondolkodó néző, hogy nem a sark, hanem a hajó célja, a Nagy Jégfal, van ekkora távolságra. Ez a jégfal viszont éppen elég tekintélyes lenne, ha megmondanák róla, hogy 800 kilométer a hosszúsága. Semmi szükség, hogy megnövesszék Ťsok ezerť kilométerre.
A téli szálláson, Little Americá-ban négy hónapig tart a téli éjszaka. Négy hónapig nem kel fel a Nap. Ez hatásos. A film-felirat 24 órás éjszakáról beszél. A 24 órás éjszaka izgalmáért nem kell olyan messzire menni. Ezt átélhetjük Norvégia északi városaiban.
Olvassuk a vásznon, hogy kirakódik a hajó. Lessük, mikor rakódik ki, de bizony a hajó csak ott marad a vízben és hazavitorlázik. A hajó legfeljebb rakodik be vagy ki - a legritkább esetben történik meg, hogy maga a hajó kirakódjék a partra.
A jégpáncél nem ővezi a hajót - ahogyan a gramofonból beszélő színésztől halljuk -, hanem övezi, rövid ö-vel. A színháztól, beszélő mozitól, gramofontól méltán elvárhatjuk a helyes magyar beszédet, a mozilepedőtől pedig - a helyesírást.
