Az első világháború után a vesztes országokban a szórakoztatásé lett a főszerep. A világvége hangulatban egymás után nyílnak a lokálok, a kabarék, az utcai játékbankok, melyek mind arra hivatottak, hogy keserves sorsunkban vigasztalódást nyerjünk.

A háború előtti, könnyed, franciás frivolitás- mely annyira megosztotta a közvéleményt, hogy háttérbe szorította még magát Jászai Marit is (aki ebbéli bánatában nem győzte földhöz csapkodni magát) – újjá alakult, átmagyarosult a kabarék színpadain.

A szórakoztatóiparban eközben mind nagyobb teret követel magának a mozi is, új típusú nőkkel az élükön. Divatba jön a „kisportolt amerikai lány”

A háború előtt színészeinkről a bulvár nemigen vett tudomást, csakis ha loptak, vagy más hasonló csacskaságokat követtek el. Akkori nagyjainkról a kultúra volt hivatott beszélni.

Most meg itt vannak csőstül a bulvár hasábjain! Mi ez? Színvonalcsökkenés vagy csak az űrt próbálják meg betömni, melyet az uralkodócsaládok és botrányaik hagytak maguk után?
(Kicsit sajnálom ezt az arculatváltást, mert számomra szórakoztatóbbak voltak a hétköznapi emberek furcsa esetei, mint egyes nagy sztárok mindennapjai.)

Az azonban kétségtelen, hogy akinek ebben az időben sikerült nevet szereznie, beírta
magát a színjátszás történetébe.