A Balkán-országokban a forrongás egyre tart, fokozódáshoz azonban nincs elég ereje. Az orosz lapok tudnak legtöbbet az ottani keresztényekre elviselhetetlen állapotokról. Maga az orosz kormány nagyon óvatos. Bármennyire fontos is Oroszországnak, hogy Bulgáriában ő parancsoljon, nagyon éberen vigyáz arra is, nehogy önállósághoz jussanak a bolgárok, mert akkor elbizakodhatnának. Maczedóninának Bulgáriához csatolását tehát az orosz czár egyelőre még nem egyengetni, vagy legalább ugy tesz, mintha ellenezné. Gróf Goluchowsky, monarkhiánk külügyminisztere az utóbbi időkben feltünő gondosan folytatott tárgyalásokat a bécsi török nagykövettel. A tárgyalásnak czélja az volt, hogy a portát a keresztényeknek igért reformok mielőbbi behozatalára serkentse.
Megegyezés monarkhiánk és Románia közt. Bécsből e hó 4-ikéről állitólag egészen megbizható forrásból jelentik, hogy Beck báró vezérkari főnöknek jelenléte Ferencz József király és Károly király ischli találkozásánal, fontos katonai kérdésekkel függött össze. Azon a találkozáson széles körű megegyezés jött létre Ausztria-Magyarország és Románia között arra az esetre, ha az esemény a Balkán-félszigeten Ausztria-Magyarországnak közbelépését tennék szükségessé, a mikor is Romániának támogatnia kell ezt a lépést.
A maczedoniai állapotok. Már a tavasz óta jövendölik, hogy Maczedóniában minden kész a forradalomra, a bolgárok föllázadnak a török uralom ellen. Bolgár, szerb, orosz lapok tele vannak a keserves állapotok, erőszakosságok és gyilkosságok leirásával, melyeket a törökök követnek el. A kossovói kerületben a helyzet szörnyű! – mondják jajkiáltások közt ezek a tudósitások. Különös azonban, hogy mindezek daczára is az orosz kormány nemcsak a forradalom kitörését ellenzi, de még a maczedóniai hirekben sem hisz.
A kossovói kerületben – írják egy pétervári lapnak – a török csapatok féktelenül garázdálkodnak. A basibozukok megtámadják a szláv falvakat és vad kegyetlenségeket követnek el. A fosztogatás, a nőrablás, a gyilkosság mindennapi dolog még Petovóban, Üszkübben és Prizrendben is. A koszovói vilajetből egész falvak lakossága átvándorol Szerbiába. A mitrovicza-üszküb-veleszi vasuttól nyugatra eső ó-szerb területen már alig van keresztény lakosság. Az európai konzulok szerint már valóban kétségbeejtő állapotban van a kossovói vilajet. Minden jel arra vall, hogy Maczedóniában mégis csak ki fog törni minden baj.
A maczedon forradalmi bizottságok. Az egész maczedoniai mozgalmak fészke Bulgária. Ott, Szófia fővárosban székel a maczedon központi forradalmi bizottság, mely népszerűségénél fogva valóságos második kormány Bulgáriában. Ott működnek bolgár földön a kisebb vidéki bizottságok, a komiték s innen szervezik és látják el a Maczedoniában lappangó komitékat. A bolgár kormány azt is megtüri, hogy a legközelebbi napokban Szófiában maczedon kongresszust tartsanak. Ez a kongresszus nem állhat másokból, csak azokból a forradalmi ügynökökből, kik keresztül-kasul bujkálják Maczedoniát, a szerencsétlen népet igéretekkel lázitják a török hatóságokkal szemben való ellenállásra s bajba, veszedelembe sodorják.
A porta reformjai Maczedóniában. A bécsi török nagykövet, ki az utóbbi időben többször tanácskozott Goluchowsky külügyminiszterrel a maczedóniai kérdésről, julius 30-ikán ismét látogatást tet a külügyminiszternél. A török nagykövet azokról a reformokról tanácskozott, melyeket a porta Maczedóniába akar behozni s melyek dolgában legközelebb Konstantinápolyban tárgyalás lesz, a melyen Oroszország és Ausztria-Magyarország nagykövetei fognak részt venni.
Egy szerb klastrom ostroma. Konstantinápolyból jelentették julius 30-ikáról, hogy az albánok által még mindig ostromolt Detsanin szerb kolostor felszabaditására katonaság ment a hely szinére, mely azonban még nem volt képes az albánokat elvonulásra birni.
