Ma újra arra jártam
Barátom háza előtt
S fölnéztem: ott benn történt,
Hogy utólszor ölelte őt,
Halódó lányát, - de jobbja
Már fogta a ravaszt:
"Jó fegyverem, ne halaszd,
Csak addig várj, amig ő megy" - - -
S utána: szivébe lőtt.

Mi volt ez? A logika görcse
Vagy pillanatnyi tett?
Halott! lemeztelenítem
Előtted híveidet:
Mint bűnrészes ki a helyhez
Surran-settenkedik;
Úgy jár mindenki itt
S úgy hordja magában azóta
A karvalykarmu hitet:

Ha akkor lefogja a csuklód,
Magyaráz s nem hagy egyedül - - -
Óh! "Szép élet titka hogy jókor
Halj" hagytad üzenetül.
S lásd én, ha üvöltve a kíntól
Azt mondtad volna: "Elég" -
Úgy tartom a kardot eléd
Mint Rómában egykor a hű társ
Vacogva: hogy beledőlj!

(1929, nov.)