Nekünk Mohács kell! De Trianont kaptuk! Mindenkinek Világos?

A történész munkájának egyik legfontosabb morális és taktikai vezérelve a tárgyilagosság kell, hogy legyen, amikor a világ egy szeletét vagy akár egészét vizsgálja.
Az irodalom embere viszont nem tudja nem áthágni a tárgyilagosságot, hiszen az ő létjogosultságát pont az érzések, a bánatok, örömök és még isten tudja, hányféle hangulat leírásával igazolja, mellyel egyben azt is jelzi, hogy az ember legbensőbb magva változatlan az időben.

Könnyen rávágjuk a „Történelem”-re (ha egyáltalán létezik definiálható formában ez fogalom), hogy az idő viszonyrendszerében figyeli az összemberi mozgásokat: népvándorlásokat, honfoglalásokat, háborúkat, forradalmakat, politikai rendszereket stb.
A „történelem” mint fogalom általában egy dinamikus, örökké változásban lévő, fortyogó, lüktető, óriásfolyamot vagy valami ehhez hasonló asszociatív képet teremt az agyunkban. Pedig vannak a történelemnek mindig ugyanúgy működő módszerei.

Ha bármilyen háborút vagy forradalmat nézünk, azt néhány ember mindig tömegekkel hajtatja végre. Ez a szűk csoport saját céljait úgy éri el, hogy meggyőzi a sokaságot kis propagandamunkával (eszmének felszentelve pillanatnyi céljaikat), hogy ezeket az érdekeket saját életösztönük elé helyezzék. Magyarul: tömegesen képesek örömmel föláldozni azt az egyetlen életüket néhány ismeretlen vagy legalábbis sosem látott tagért, akik az ő haláluk árán jutnak egy vacak földdarabhoz vagy egy zsírosabb tisztséghez.

De elképzelhetjük a békekötések előkelő asztalait is a pezsgőspoharak csengésével (leszámítva egy-egy nem túl komfortos vasúti kocsit) és azt a sok millió elűzött, földönfutóvá tett, családjától, nyelvétől, házától, állásától megfosztott sírdogáló öregembert, nénit, asszonyt, fiút, kislányt, akiknek sorsára éppen most koccintottak.

Itt jutunk egy kényes ponthoz: Íme A nagy csatamező, A nagy fehér asztal, ahol összetalálkozik a Történelem és a Morál. Hogy a történésznek szabad-e moralizálni, azon erősen és persze joggal vitatkoznak.
Az Írónál ez nem vita tárgya. Neki egyenesen kötelező!


Válogatásomnak széles a palettája. Szerepel a higgadtan elemző írástól kezdve a megrázó emberi bánat csendes mélységét bemutató íráson keresztül a hangos jajveszékelésig eljutó versig mindenféle műfaj, de szó lesz erdélyi színészekről, irodalmi pörpatvarról is. Böngésszenek kedvükre!

Szabó Ágnes