Ha nem lesz kiegyezés...

A két kormány, ugy látszik, még maga sem tudja, mikor lesz kész a kiegyezés és igy számolni kell az eshetőséggel is, hogy nem lesz semmi kiegyezés. Mert Ausztria nem akar velünk igazságos, méltányos kiegyezést kötni. Ezt nagyon jól tudta Széll Kálmán, mkor a kormány élére jutott. Ép azért nyujtotta ki formulájának eredetben csak 1903-ig tervezett határidejét 1907-ig, azt gondolván, hogy a kiegyezés azalatt polgárjogot szerez majd. Ausztria megszokja és a megszokásból aztán el is fogadja. Körber meg épen ezt a törekvést akarta meghiusitani.

Hogy ez a kiegyezés, a mely az eddigiek közül ránk nézve mindenesetre a legigazságosabb, ne nyerjen polgárjogot, mozgásba hozta egész Ausztriát a kiegyezés ellen. A korona pártatlansága nem hajtott semmit sem az osztrák tüntetésre, még annyiba sem vette, hogy miatta Körbert, a ki a tüntetéssel fölötte veszedelmes fegyverrel élt, elejtse.

Nem ejtette el Körbert, nehogy az osztrák tüntető közvélemény szeme előtt ugy jelenhessen meg, mint a kiegyezés vértanuja. Ámde ha a dolog ugy áll, hogy a korona nem lép ki semlegességéből, Széll Kálmán meg nem csinál igazságtalan kiegyezést, akkor nagyon könnyen megeshetik, hogy nem lesz semmi kiegyezés.

Megmarad tehát 1907-ig az eddigi állapot a kiegyezésre nézve meg a kereskedelmi szerződésekre nézve is. Csak két dologban változik meg nagyon lényegesen az eddigi helyzet. Az egyik az, hogy az osztrákok föladják azt az erőszakosan szitott reményt, hogy a mostani kiegyezést vissza lehet fejleszteni. Ausztria most megtanulja, bármilyen nehezére esik is, hogy Magyarországgal vagy méltányos kiegyezést kell kötnie, vagy semminőt sem. A másik változás meg abban lesz, hogy akár van kiegyezés 1902 deczember 31-ig, akár nincsen, a kiegyezési harczok ezzel a mostani évvel megszünnek. Széll formulája ugyanis csak az 1902. évre kötelezi a magyar kormányt arra, hogy tárgyaljon a kiegyezésről az osztrák kormánynyal, az 1903. évre nem kötelezi kormányunkat semmire. Igy tehát megszünnek 1903. január elsején a kiegyezési tárgyalások, velük együtt természetesen a kiegyezési harczok is.

Az 1903. év kezdetétől a helyzet tehát az lesz, hogy az osztrák kormány, ha tetszik, egyzeri jegyzékváltással megújíthatja a mostani kiegyezést, vagy nem újitja meg. Tárgyalni a kiegyezésről nem tartozunk vele. A jövő év kezdetétől fogva, föltéve, hogy nem jön létre a kiegyezés, egy egészen más kérdés nyilik meg előttünk: az, hogy vagy megmaradunk békében, háboritatlanul, menten minden előrelátható merényletnek a veszedelmétől a mostani kiegyezésnek az állapota mellett, vagy rálépünk 1907 után az önálló vámterületnek – nem jogi, hanem gyakorlati alapjára.