„Szó sem volt, de nem is lehetett arról, hogy a feleségemtől elváljak”
- mondja Csortos Gyula, aki már három kilót fogyott a Liget-szanatóriumban, de még hatot akar lefogyni, hogy visszatérhessen a régi szerepkörre
Este 7 óra. Csortos érkezik legelsőnek a Vígbe, ő játssza ez uj Csatkó-darabban „a” nagy művészt, óriási sikere van. A publikum alig tud betelni vele, minden mozdulatát tapsolják. Csortos tényleg remek eben a briliáns kis szerepben. Jön a fodrász, hogy fölüsse a haját.
A Varsányi öltözőjében öltözik, egy akasztón csüngnek a ruhái, 24 óra alatt készítettek neki három uj ruhát, mert utolsó percben vette át a szerepet. Mosolyogva áll a Varsányi nagy tükre előtt és festi az arcát nyáribarnára. Vidám. Föl is tünik nekem, mert ugyszólván évek óta mogorva, most meg – mintha madarat lehetne vele fogatni… A fodrász a sütővassal belekap a hajába, fölsüti szép ábrándosra. Mintha ősz volna a szőke üstök… Vagy csak fehérítve van?
- Ősz, bizony, ős – feleli. – Elég sok minden történt velem, hogy egy kicsit belevegyüljön a dér. De talán mégis csak kiheveem egyszer a bajokat…
- Hát mi baj van? Hiszen jókedvű!
- Igen. Három napja az vagyok. Elég ritka nálam, örülök, hogy egy kicsit – kiörülhetem magam. Aztán rámnéz. Hamiskásan mosolyogva:
- Tudja-e, hogy miért?
- Az aranyszabadság talán…
- Ellenkezőleg! Minden hír, ami erről megjelent, az, hogy én elválok a második feleségemtől és feleségül veszem az elsőt, első pillanattól kezdve koholmány!
Erről szó sem lehetett és nem is volt, hogy pillanatig sem! Nem tudom ki találta ki, kinek lehetett ez az érdeke, én a mostani feleségemet szeretem és eszemágában sincs elválni tőle!
- És… mi van a kutyákkal?
Nevet:
- Azok már együtt vannak. Én most még a Liget-szanatóriumban lakom, ahol egy kis fogyókurán vagyok. Idenézzen! (Megfogja a nadrágját és lötyögteti.)
- Mennyit fogyott?
- Mennyit fogok fogyni! – azt kérdezze!
- Mennyit?
- Legalább hat-nyolc kilót!
„Visszatérünk a kutyafáját, a régi szerepkörre! Ámbár, de a szerepkör, amelyen most vagyok, tulajdonképen szebb, mint a régi… Angyali módon bánnak a szanatóriumban velem, minden nap jól is lakom, egész külön diétás művészettel fogyasztanak, nagyon jól érzem magam közöttük, annyi bizonyos… Helyreállítom az egyensulyt most az egész vonalon! Egy jó szerep kellene még, egyéb semmisem!”
Jobbkezével hátrafogja a haját, a fiatal titánok mozdulatával, tréfásan, mosolyogva: „Itt is jól érzem magam” – mondja. „Olyan régóta nem játszottam itt…”
Csöngetnek. Ma van a második előadás. És tábla van. Gyula fütyülve megy be a kulisszák közé…
