A gabonaárak borzasztó zuhanása nemcsak a gazdaosztálynak ártott, hanem a munkájáért ugyancsak gabonadíjazásban részesülő vámmolnárságnak is. Egy métermázsa búza mult évben átlag 3 pengős feldolgozási díja az idei vidéki gabonaárak alapján átlag 1 pengő 80 fillérre zsugorodott össze, ugyanakkor, amikor az üzemköltségek szaporodtak.

A hitelválsággal együtt erről tanácskoztak a vámmolnárok az Országos Molnárszövetség által összehívott gyűlésen, amelyen vagy 500 vidéki malomtulajdonos és igazgató jelent meg. Kimondták, hogy a gabonaárzuhanás által előállott veszteség nagyobbik felét magára vállalja a molnárság és bár hivatalos számítások szerint ma 18 százalékos vám felelne meg, a rendkívüli idők elmultáig országos egyöntetűséggel csak 12 százalék vámot szed.

Ezt azonban csak úgy teheti meg, ha az ipar további leromlását erélyes kormányintézkedések megakadályozzák.

Küldöttségileg keresték fel Kállay Miklós kereskedelmi államtitkárt, aki előtt kifejtették, hogy az ország minden részén szétszórt vámmalmok legnagyobb részére szükség van, mert ezek elpusztulásával a lisztellátásban okvetlenül drágulás állana be.

Kállay államtitkár megértéssel fogadta a küldöttség kéréseit és kilátásba helyezte, hogy amennyiben a molnárság megmarad a 12 százalékos vámnál, igyekezni fog könnyítéseket szerezni számukra.