A beszélőfilmek másik nagy csoportjába az úgynevezett gramofonlemezes filmek tartoznak. Ennél az eljárásnál a hangot - úgy, mint a gramofonnál - viaszlemezekre veszik fel, de itt is különös fontosságot játszik az egyidejűség biztosítása. A viaszlemezről azután rendes gramofónlemezt készítenek és ezeken ugyancsak tű fut.
A lemezes beszélőfilmnél rendkívül nagy fontossággal bír az a készülék, amely lehetővé teszi a lemezek automatikus kicserélését, mert hiszen a hosszabb filmeknél több lemezre van szükség és a lemezek kicserélését csakis gép végezheti el tökéletesen.
A harmadik rendszer a hangot egy acélszalagra viszi elektromágneses úton. Ezzel a problémával már 1904-ben is eredményesen foglalkoztak. Ennek a szisztémának az az előnye, hogy a felvételek befejezése után azonnal meg lehetett szólaltatni a hangszalagot.