Horthy Miklós nagyjelentőségű beszéde Makón

Makó, szeptember 29.
Horthy kormányzó különvonatán vasárnap délelőtt érkezett meg a hősi halottak emlékművének leleplezésére. Fogadtatására a vármegye és a város díszmagyaros előkelőségeinek hatalmas küldöttsége vonult föl Scitovszky belügyminiszterrel, Purgly főispánnal és Nikelsky polgármesterrel az élén. Az üdvözlések után a kormányzó négyesfogatra szállt és a városba hajtatott. A menet előtt festői bandérium lovagolt és a hosszu utvonalon ezrével állt a nép, amely mindvégig lelkesen ünnepelte a kormányzót.

Glattfelder püspök miséje után délben tizenkét órakor leplezték le a Széchényi-téren a hősi halottak emlékmüvét. Petrovics képviselő ünnepi beszédet mondott, amelynek végén engedélyt kért az emlékmü leleplezésére.

A kormányzó nagyjelentőségü beszéddel válaszolt:
- Ez az emlékszobor nemcsak hirdeti nekünk az áldozatos tettek magasztos emlékét, hanem állandóan számonkéri tőlünk, hogy méltók maradtunk-e azokhoz, akik a haza iránti kötelességek önzetlen teljesítésének szent örökségét hagyták reánk. Akkor a haza önfeláldozást követelt, ma csak áldozatokat, akkor mindent kockáratevő bátorsággal kellett becsületet szerezni a magyar névnek, ma kitartó, szívós munkával. Csak az közeledhet méltóan, nyugodt, férfias öntudattal ehhez az emlékszoborhoz, csak azt mondhatja el magáról, hogy a hősökkel szemben megtette a kötelességét, aki erejéhez és tehetségéhez mérten kiveszi részét azokból az áldozatokból és abból a munkából, amely fajunk jövőjének ujramegalapozásához vezet. Hogy e munkában a kezdet mérhetetlen nehézségeit sikerült leküzdenünk, azt annak köszönhetjük, hogy egy hatalmas politikai párt lehetővé tette a kormányzat állandóságát.

- Az ország helyzete még ma is tulságosan nehéz ahhoz, hogy a jelenlegi állapoton erőszakosan változtatni akarjuk és a sötétbeugrást megkockáztathassuk.

- Ha a munkásság soraiból kiemelkedik majd egy-egy magyar MacDonald, Henderson és Snowden, akikben meglesz a szükséges képzettség, tehetség, széles látókör és szilárd jellem, akik átérezve fajuk és hazájuk érdekeit, azok mellett erős nemzeti érzéssel és elszánt bátorsággal szállnak sikra, mint az angol munkásság e nagy vezérei tették azt Hágában, akkor nyugodt lelkiismerettel lehet őket is a kormányzás aktiv részeseivé tenni.

- A falu népe, fajunk gerince, ereje, ősforrása, akikkel egynek érzem magam vágyaikban, reményeikben és a magyar föld szeretetében. Remélem, hogy sohasem fognak áldozatul esni olyan törekvéseknek, amelyek végeredményben arra irányulnak, hogy őket nemzeti mivoltukból kiforgassák. Maradjanak ők továbbra is: büszkék és magyarok. Ugy mint eddig, fogjanak kezet ezentul is azzal a történelmi középosztállyal, amely ezeréven keresztül irányította ennek az országnak sorsát és amely vele együtt van hivatva ezentul is a nemzetnek irányt adni.

- Ha valaha valamely fölforgató irányzatnak sikerülne bennük a magyarság egyetemes érdekeinek átérzését megingatni és őket nemzeti érzésükből kivetkőztetni – akkor vége Magyarországnak!

Nikolsky Jenő polgármester lépett ezután a szónoki emelvényre és a város közönsége nevében átvette gondozásra az emlékmüvet. Az első koszorut a kormányzó nevében Koos szárnysegéd helyezte a szobor talapzatára. A kormányzó délután megtekintette a leventeversenyt, majd délután ½ 5 órakor visszautazott Budapestre, ahova este 9 órakor érkezett meg.