Bárány István 59.4 másodperc új európai rekorddal győzött Taris ellen a párisi Grand Prix-ben.

A kontinens vasárnapi úszóeseménye Párisban a tourellesi uszodában, az 1924. évi olimpiai úszóversenyek színhelyén játszódott le, ahol az esztendőnként megismétlődőt Grand Prix, a klasszikus 100 méteres távon, továbbá a német-francia úszómérkőzés került eldöntésre.

Mind a két versenynek egyformán nagyjelentősége volt, hiszen a Grand Prixben, amelyben évenként a kontinens legjobb gyorsúszói kerülnek egymással szembe, állt az idén először külföldön starthoz Bárány István és nagyjelentőségű volt, az augusztusi budapesti hatos vízipólótorna szempontjából is a francia-német vízipóló-mérkőzés: az 1924. évi párisi és az 1928. évi amsterdami olimpia vízipóló győzteseinek a találkozása.

Bárány István párisi startja felé különösen azért fordult az egész sportközvélemény óriási érdeklődéssel, mert most került először szembe a franciák új úszócsillagával, Turis-szal, akit Arne Borg méltó utódjaként emlegetnek.

A versenyen 6000 főnyi rekordközönség volt jelen, amely Tarist, amikor a startnál megjelent, óriási üdvrivalgással fogadta, de nagy szimpátiával fogadták dr. Bárány Istvánt is, aki 1925-ben, 1926-ban és 1927-ben, tehát sorrendben háromszor nyerte meg a Grand Prix-t, amelyre a francia köztársaság elnöke tűzött ki tiszteletdíjat.

A start kitűnően sikerült. Bárány állt a mezőny élére és 50 méter után már behozhatatlan előnyt szerzett. A táv második felében azonban még erősítette a tempót és habár ellenfelei akkor már verve voltak, szenzációs finissel fejezte be a versenyt. Bárány impozáns győzelme után az eredményhirdetésnél következett az igazi meglepetés.

Bárány István ugyanis 59.4 másodperces szenzációs idővel új európai rekordot úszott. Az 59.8 másodperces európai rekordot is ő tartotta, amelyet az amsterdami olimpiász 100 méteres döntőjében állított föl. Taris, a franciák bálványa, nyolc méterrel Bárány mögött ért a célba. Ideje 1 p. 03.8 mp. volt, míg harmadik 1 p. 04.4 mp.-es idővel a belga Copieters lett.