Annakidején, amikor a kecskeméti tanyavilág uthálózatának kiépitéséről volt szó, élénk feltünést keltett és még a nem érdekelt szakkörökben is érdekes elméleti vitákra szolgáltatott alkalmat az a kérdés, hogy vajjon műutaknak, vagy kisvasutaknak jól kiépitett hálózata szolgálja-e jobban a Kecskemét körül elterülő tanyák érdekeit. Utépitési szakértők vitáztak s hasonlitották össze a különböző közlekedési formák tipusainak forgalom-vonzó sávjait. A dolog végeredményben még most sem került döntésre, de Kecskemét határának utjai épülnek.

Európában szinte egyedülálló, hogy milyen hosszuságu uthálózat van egy-egy alföldi város kezelésében. Éppen ezért akkor, amikor az utaknak műutakká való átépitése vált szükségessé, a városok nem birják a terheket. A kereskedelmi minisztérium ugy osztotta meg a szükséges reform terheit, hogy az állam, a város és az érdekelt birtokosok egy-egy harmadrésznyi hozzájárulással kötelesek vállalni az utépités költségeit. A leirat nemrég érkezett le Kecskemét polgármesteréhez, aki azonnal utasitotta a mérnöki hivatalt, hogy lépje érintkezésbe az érdekeltségekkel és készitsen kimutatást sürgősség szempontjából az utakról.

A mérnöki hivatal a legutóbbi forgalmi számitás adatai alapján állapitja meg a sürgősség szempontjából a kövezésre kerülő utak sorrendjét és részletes programot fog kidolgozni. Egyuttal felhivja az érdekeltségeket, hogy tárgyalást folytassanak arra vonatkozóan, hogy hajlandók-e vállalni a kövezés költségeinek egy harmadát és jelentkezzenek a mérnöki hivatalnál.

A város kezelésében levő utak hossza, a dülő utakat nem számitva, 273 kilométer. Ebből kőburkolattal burkolva van 47 km, agyaggal burkolt 184 km, teljesen kiépitetlen 42 km. A kövezésre kerülő utak hossza ilyenformán 226 km. Kecskemét határának problémája tehát megoldás előtt áll. Valószinüleg megszünik az utaknak az az állapota, amelyről az éppen Kecskeméten székelő Alföldi Mezőgazdasági Kamara érdemes igazgatója, Gesztelyi Nagy László olyan elrettentő képet rajzolt.