|
Egy filmszínésznő elbeszélése a nőiruhás gyilkosról
New York, 1929. április Négy esztendővel ezelőtt, 1925-ben - mesélte a filmszínésznő – Brooklynban egy régi ruhakereskedés alkalmazottja voltam. Ebben az üzletben használt ruhákat árusítottak, még pedig igen szép eredménnyel. Kevesen tudják, hogy ilyen üzlettel egy ügyes ember rövid idő alatt vagyont tud szerezni. Elég jó fizetésem volt és meg voltam elégedve a sorsommal, amikor egy napon egy megdöbbentő eset zavarta meg a nyugalmamat. Éppen egyedül voltam az üzletben, amikor egy jól öltözött idősebb hölgy nyitott be az ajtón. Ruhát akart vásárolni. Bevezettem őt a raktárba és eléje tettem néhány csinos női ruhát és ő rövid válogatás után az egyik ruhára mutatva, kijelentette, hogy azt megveszi, de azonnal fel is akarja magára venni. Ebben semmi különöset sem találtam és miután a nő kifizette a ruha árát, egy fülkébe vezettem, ahol öltözködni kezdett. Közben visszamentem az üzletbe, hogy az előszedett ruhákat visszarakjam a helyükre. Alighogy ezzel elkészültem, a nő kijött a fülkéből és éppen hogy felém köszönve, gyorsan eltávozott. Abban a pillanatban, amint kilépett az ajtón, eszembe jutott, hogy a vevő nem vitte el régi ruháját. Gyorsan a fülkébe szaladtam, felkaptam a földön heverő ruhadarabokat, hogy utána fussak, amikor valami nehéz tárgy koppant a földre. Egy éles acéltőr volt. Csodálkozva hajoltam a fegyver után és amikor kezembe vettem, megdöbbenve láttam, hogy a tőr véres… Uram Isten!... Mit jelent ez! - kérdeztem magamban ijedten. – Véres tőr egy női ruhában!.... Néhány pillanatig földbegyökerezett lábbal álltam a fülkében, de aztán hirtelen kiszaladtam az uccára és éppen jókor érkeztem ahhoz, hogy lássam, amint a nő az ucca végén eltűnik. Gondolkodás nélkül egy pillanat alatt bezártam az üzletet és futásnak eredtem és két perc mulva már a sarkába értem. Hirtelen nem tudtam, hogy mitévők legyek, de a nő – szerencsémre – ebben a pillanatban egy autótaxinak intett. Ez arra az elhatározásra bírt, hogy egy közelben álló rendőr felé szaladjak. Rögtön tartóztassa le azt a nőt! – mondtam majdnem sírva az izgalomtól. Véres tőr volt a ruhájában… A rendőr egy pillanatig ámulva nézett rám, de aztán gyorsan a nőhöz sietett, aki éppen akkor lépett a gépkocsi lépcsőjére. Várjon egy pillanatig – mondta neki a rendőr. A nő hirtelen megfordult, a rendőrre meredt, majd öklével teljes erejével belecsapott az arcába. Az ütés olyan erős volt, hogy bármelyik boxbajnok eldicsekedhetett volna vele. De ez az ütés azután el is döntötte a sorsát, mert a rendőr, bár az ütéstől majdnem elveszítette az eszméletét, megragadta a nő csuklóját. Kétperces izgalmas tusa következett, de végül a nő harcképtelen lett. Negyedóra múlva már a rendőrségen volt. Itt kiderült, hogy a nő férfi… És a véres tőr szerepe is hamarosan tisztázódott. A férfi egy állásnélküli elzüllött artista, női ruhába öltözött és cselédlánynak jelentkezett egy kereskedőnél. Felvették és a második napon már kifosztotta a pénztárt.
Azonnal tovább akart állni, de a kereskedő észrevette a betörést, elállta az útját és ő tőrével agyon szúrta… A rendőrségen dicséretet kaptam, napokig mindenki rólam beszélt, az ujságok cikkeket írtak rólam, leközölték a fényképemet és ennek következtében az egyik newyorki színház szerződéssel kínált meg. A szerződést aláírtam és színésznő lettem. Sikereim voltak és ezeknek a sikereknek köszönhettem, hogy a filmhez kerültem….. Nancy Cornelius több évi távollét után most azért jött New Yorkba, hogy hozzátartozóit és ismerőseit meglátogassa. Valószínű, hogy elmegy Brooklynba is, a régi ruhaüzletbe, hogy megnézze azt a helyet, ahonnan a véletlen következtében elindult a világhír felé. |