MacDonald kormányt alakit

London, junius 2.
Vasárnap Anglia egész közvéleményét az a kérdés foglalkoztatta, hogy a holtversennyel végződött választás után ki lesz Anglia miniszterelnöke és melyik politikai kombináció fogja az angol kormányválságot megoldani. A jelek arra mutatnak, hogy MacDonald és hivei készek a kormány megalakitására. Azok a nyilatkozatok, amelyeket a vasárnapi lapok a munkáspárt vezéreitől közölnek, kétségtelenné teszik, hogy munkáspárti kormány fog alakulni.

Ramsay MacDonald a „Sunday Times”-nek adott nyilatkozatában kifejti, hogy a munkáspártnak kell kormányt alakitania.

Snowden, aki a munkáspárti kormány pénzügyminisztere lesz, azt mondja nyilatkozatában, hogy a kormány alakitása a munkáspárt és a konzervativ párt között döl el, minthogy pedig a munkáspárt erösebb, az alkotmányos szokások szerint ő fogja a kormányt megalakitani. Henderson, a munkáspárt főtitkára kijelenti, a „Sunday Times”-ben, hogy a konzervativ párt vereséget szenvedett és egyetlen kibontakozási lehetőség a munkáskormány megalakitása.

A MacDonald-kormány megalakulása olyan közelinek látszik, hogy a vasárnapi lapok már a miniszteri tárcák betöltésére vonatkozólag is számos kombinációt közölnek. A külügyminiszteri tárcát MacDonald valószinüleg nem fogja személyesen vállalni, mint első kormánya idején, épp ezért a találgatások előterében az a kérdés áll, hogy ki lesz az új külügyminiszter?

Némelyek szerint Henderson, a párt főtitkára a legvalószinübb jelölt, mások Tom Shaw volt munkaügyi minisztert emlegetik, ismét mások Thomasra, az első munkáskormány gyarmatügyi miniszterére tippelnek. Sok hive van Sir Oswals Mosley külügyminiszerjelöltségének is, aki tudvalevőleg lord Curson veje és MacDonald egyik legmeghittebb barátja. Fölmerült a kombinációk sorában Lord Thomson neve is, aki az első munkáskormány légügyi államtitkára volt, de Lord Abernon, volt berlini nagykövet ugyancsak jelölt a külügyi államtitkárságra. Természetesen a személyi kérdéseket megelőzi az elvi kérdések eldöntése, de tény az, hogy MacDonald vasárnap ugy a kormányvállalás, mint a kormányalakitás felől bizalmas tárgyalásokat kezdett.

A „Sunday Pictorial” azt irja, hogy egy konzervativ-liberális koalició, még ha létre is jöhetne, az elveszett csata után már erőtlen volna és legföljebb azt eredményezné, hogy a munkáspárt a legközelebbi választásoknál abszolút többséget nyerne.

A szocialista vezérek legutóbbi kijelentése azt mutatják, hogy a munkáspárt szivesen vállalja a kormányalakitást és kerülni akar minden kontroverz területet: mindenesetre azonban a saját lábán akar állani. Az első taktikai sakkhuzás most kétségtelenül Baldwin miniszterelnökre vár, aki a holnapi minisztertanácson fog minden valószinüség szerint nyilatkozni. A legtöbb lap azt véli, hogy Baldwin haladéktalanul le fog mondani, már csak azért is, nehogy egy konzervativ kisebbségi kormány megalakitásával koalicióba kényszeritse a munkáspártot és a liberálisokat.

Az „Observer” a következőket irja: Tekintettel arra, hogy a konzervativ párt kisebbségben maradt, Baldwin miniszterelnök kötelessége lemondani.

Az „Observer” azt is hangsulyozza, hogy amikor Csehország örvend a munkáspárt gyözelmének, ugyanakkor Magyarország is örül, mert reméli, hogy az uj munkáskormány és a liberálisok is Trianon revizióját hozzák magukkal.

A „People” ugy tudja, hogy a munkáspárt semmi körülmények között sem fog szövetségre lépni a liberálisokkal. A liberális táborban mindeddig mélységesen hallgatnak. A „Sunday Dispatch”, amely a leghatározottabban Lloyd George mellett foglalt állást, azt hiszi, hogy a liberális párt a munkáspárttól határozott árat fog követelni passziv támogatásáért.

A „Daily Mail” azt irja, hogy a konzervativ pártnak, amint Lord Rothermere megjósolta, el kellett veszteni a választási küzdelmet, mert a nőknek választójogot adtak. Ugyanakkor, amikor a gazdag nő nem megy választani, szegény munkásleányok résztvettek a szavazásban és győzelemre segitették a munkáspártot.

A vasárnapi sajtó ezt a változatos képet adja a bizonytalan politikai helyzetről, de ugyanakkor egyöntetű abban, hogy a legnagyobb részvéttel foglalkozik a király betegségével. György király hétfőn lesz 64 éves és születésnapját, amelyet mindaddig nagy ünnepélyességgel és hivatalos pompával ültek meg, sulyos betegen tölti windsori kastélyban.

A király betegsége nagy gondot okoz egész Angliának a politikai válság napjaiban és arról beszélnek, hogy a válságot nem a király, hanem a régentanács, illetve a walesi herceg fogja megoldani. A király már a mult hétfőn sulyos beteg volt és ezt csak azért nem hozták nyilvánosságra, mert nem akarták a választást és a közvéleményt ezzel a hirrel befolyásolni. Azóta a király betegsége folytonosan hullámzik és már az orvosok sem csinálnak titkot abból, hogy könnyelmüség volna nem számitani váratlan, de sulyos fordulatokra.

MacDonald: „A világbékéért folyó nagy keresztesháboruban az én hazám nem állhat hátul, hanem az élen a helye!”
Páris, junius 2.
A „Matin” beszélgetést folytatott MacDonalddal a munkáspárt külpolitikájáról, amelyet kormányrajutása után folytatni fog.

MacDonald ezeket mondotta: - Minden parlamenti beszédemben elitéltem azt a magatartást, amelyet a tory-kormány a Nemzetek Szövetségével szemben tanusitott. Nem csináltak semmit, nem volt ötletük és iniciativájuk, csak ha valaki kezdeményezett valamit, akkor megelégedtünk azzal, hogy utánakullogjanak: - hát méltó ez a politika egy elsőrangu nagyhatalomhoz?
A nagy keresztesháboruban, amely a világbékéért folyik, az én hazám nem állhat hátul, hanem az élen a helye. Nem fogunk Genfben megelégedni azzal, hogy mások kezdeményezését várjuk, hanem az első sorban fogjuk zászlónkat kitüzni. A világ helyzete nagyon komoly és az elénk tornyosuló problémákat nem a várakozás, hanem csakis a bátor cselekvés politikájával lehet megoldani.

Gentleman agreement a munkáspárt javára
Páris, junius 2.
Az angol választások eredménye, amint képzelhető, óriási érdeklődést vált ki a francia politikai életben. Itteni általános meggyőződés szerint ugynevezett gentleman agreement jön létre a győztes szocialista párt, a konzervativok és a liberálisok között.

A megegyezés az lesz, hogy két évig a szocialisták kormányoznak és a két év elteltével vagy meghosszabbitják a megállapodást, vagy uj választásokat irnak ki.

Külpolitikai vonatkozásban sem a francia kormány, sem a közvélemény nem vár változást az angol választások nyomán.

A meglepő angol választási eredmények hatása alatt erős mozgolódás érezhető a francia baloldalon a kartel föltámasztása érdekében.

A Poincaré személye elleni küzdelem előreláthatóan uj erőre fog kapni és már a képviselőház keddi ülésén igen heves harcokra van kilátás. A közeljövőben francia kormányválság sem látszik kizártnak.

Chamberlain csorbult tekintéllyel, mint egy bukó politikai kurzus külügyminisztere érkezik Madridba – irja a „Temps”

Páris, junius 2.
Sajtó a madridi népszövetségi tanácskozások jelentőségét meglehetősen kétségbevonja Chamberlain – írja a félhivatalos „Temps” – igen csorbult tekintéllyel érkezik majd Madridba, mint egy bukófélben levő politikai kurzus külügyminisztere. Ilyen körülmények között a madridi határozatok, amelyeket az uj angol kormány talán nem is ratifikál, nem sokat érnek.

Chamberlain – még abban az esetben is, ha Baldwin nem mond le az angol parlament egybegyüléséig – a mostani bizonytalan politikai helyzetben nem vállalhat magára Anglia nevében kötelezettségeket. Ez az utóbbi körülmény lényegesen csökkenti a madridi különmegbeszélések fontosságát.