A lebecsült magyar csapat hősies küzdelemben fölébe kerekedett a favorit osztrákoknak, akiket csak a szerencséjük és a bírói pártoskodás segített a 2:2-ös eldöntetlenhez.
Bécs, május 5.
A Hohe Worte-i pályán egy általánosan lebecsült magyar csapat és egy „nagy favoritnak” kikiáltott osztrák csapat került szembe egymással. A magyar futballnak nagy dicsősége, hogy formája mélypontján, lebecsült csapattal, idegen pályán is méltó ellenfele tudott lenni a „biztosra ment” osztrákoknak, sőt meg kell állapítani, hogy az eredmény nem födi az erőviszonyokat, mert a játék lefolyásának kétgólos magyar győzelem felelt volna meg.
A balszerencse és Carraro bírónak az első félidőben tanúsított pártos bíráskodása fosztott meg bennünket attól, hogy diadalunk – mert ez a meccs erkölcsi győzelmünket hozta – számszerüen is kifejezést nyerjen. A magyar csapat egyetlen tagjáról sem állítható, hogy kimondottan gyöngén játszott volna.
Talán Hirzer és Kronenberger voltak azok, akik nem váltották be teljesen a szereplésükhöz fűzött reményeket, de minthogy elejétől végig ők is lelkesedéssel és győzni akarással küzdöttek, elismerés jár ki még nekik is. A csapat és a mezőny legjobb embere Mandl volt, aki életének legjobb játékát produkálta.
A rendkívül gyors és változatos játék részleteiről ennyit: A magyarok mindjárt támadólag lépnek föl. A 14. percben esik az első gól. Turai szabadra játszza Takácsot, aki lehetetlen szögből belövi a labdát.
Nem sokáig örülhetünk a vezetésnek, mert a 20. percben az osztrák középfödözet lövését Weinhardt kapus kiejti kezéből és a szemfüles osztrák jobbszélső betalpalja a labdát a kapunkba.
Utána Turait a tizenhatoson belül elbuktatják, de a bíró nem ad tizenegyest a javunkra. Azután Weinhardt kapuja kerül veszélybe. A magyar kapus bizonytalanul, de szerencsével védi az osztrák csatárok lövéseit. Félidő 1:1.
A második félidőben a magyar balszélső Ticska mindjárt óriási gólhelyzetbe kerül, de mellélövi a labdát. Ugyanazt teszi az osztrákok részéről Wesselyik. Most az osztrákok labdát cserélnek. A mieink protestálnak ellene, de hasztalanul. Markos óriási gólhelyzetbe kerül és elrontja.
Az osztrákok be vannak szorítva. A magyar födözetsor tömi labdával a csatársorát, azok is jól és szépen dolgoznak, de pechjük van a kapu előtt. Ahelyett, hogy berúgnák a levegőben lógó gólt, az osztrákok egy meglepő támadásból a 36. percben Wesselyk közelről eléri az osztrákok vezetőgólját.
Már úgy áll a helyzet, hogy elveszítjük a meccset, amikor két perccel befejezés előtt a magyar balszárny támadást vezet. Ticska beadását Takács II. védhetetlenül a kiegyenlítő góllá értékesíti.
A két csapat fölállítása a következő volt:
Magyarország: Weinhardt – Mandl, Prém – Kompóthy, Kalmár, Kronenberger – Markos, Takács II., Turai, Hirzer, Ticska.
Ausztria: Franzl – Schramseis, Janda – Schott, Smitstic, Lueff – Siegl, Wesselyk, Gschweidl, Horváth, Wessely.