Néger-magyar házasság Budapesten

Lovag Greiner Ede leánya: Edit vasárnap házasságot kötött Budapesten egy néger földbirtokossal
Egy nem mindennapi szerelmi regény fejeződött be happy enddel és a boldogító igen mindkét fél részéről való kinyilatkoztatásával vasárnap délben az anyakönyvvezető előtt. A regény két hőse közül az egyik, a nő: egy budapesti urilány, a pesti társaságok ismert és közkedveltségben álló alakja: Greiner Edit néhai lovag Greiner Ede nyugalmazott miniszteri tanácsos huszonhárom esztendős leánya.

A bizarr szerelmi regény másik hőse pedig, a férfi: John S. Schuttlehand amerikai földbirtokos, aki – néger. A házasság megkötése után a fiatal pár egyenesen a pályaudvarra hajtatott és e percben már uton vannak az Északamerikai Egyesült Államok felé, ahol az ujdonsült férjnek nagykiterjedésü birtokai vannak.

A történet előzményei két évvel ezelőttre nyulnak vissza, amikor a szép pesti urilány a gimnáziumi érettségi letétele után Párizsba met, hogy ott folytassa tanulmányait a Sorbonneon. A nyugalmazott miniszteritanácsos feltünően csinos leánya csakhamar szorgalmas tanulója is lett a párizsi főiskolának, ahol a sors összehozta őt a dusgazdag fiatal néger földbirtokossal: John s. Schuttehandal.

Párizsban nem számíthat már exotikumnak a szinesbőrű idegen, így hát nem volt semmi feltünő abban, hogy a fiatal magyar urilány sokat mutatkozott együtt a fekete földbirtokossal. Együtt látogatták a könyvtárakat, a muzeumokat és természetesen a nagy barátságnak – szerelem lett a vége. Ez így történt azután, hogy Mr. Schuttlehand egy szép napon megjelent Greiner Edith édesanyjánál és annak rendje és módja szerint, - cilinderrel és virágcsokorral a kézben – megkérte a leánya kezét.

---

Ugyanakkor azt is elmondotta, hogy nekik az északamerikai Minesotta államban nagykiterjedésű földbirtokaik vannak, amelyeknek jövedelméből főuri életmódot tud biztosítani felesége számára. És azt is elmondotta, hogy családja évszázadok óta katholikus és már nagyapja is kulturált, egyetemet végzett polgár volt.

Mr. Schuttlehand mégis, mindezek ellenére – most már megírhatjuk, nem követünk el indiszkréciót, hiszen minden jóra fordult – kosarat kapott. A család egyrészt megijedt a szokatlan arcbőrű és nemzetiségű vőlegényjelölttől, másrészt pedig sehogysem tudtak belenyugodni abba, hogy Greiner Edith messzire szakadjon el tőlük és kövesse leendő férjét Amerikába. Már pedig ez elengedhetetlen feltétele volt a fiatalembernek, mert a roppant kiterjedésű gazdaság vezetése feltétlenül megkívánja személyes jelenlétét.

Kezdetben a fiatal pesti urilány is ugy látta, hogy a családnak van igaza és bár nagy szimpátiánál sokkal messzebb menő vonzalmat érzett a néger fiatalember iránt, belenyugodott abba, hogy édesanyja kivánságára azonnal szakítsák meg párizsi tartózkodásukat és hazatérjenek. Greiner Edith tényleg haza is jött Budapestre és igyekezett a Párizsban történteket minél hamarabb elfelejteni. Azonban ez nem ment sehogysem. Sőt,

mind sűrűbb lett a levélváltás a pesti urilány és a Párizsban maradt férfi között.
Ezek a levelek azután tökéletesen meggyőzték a fiatal lányt arról, hogy neki mégis a férfi mellett van a helye és most már ő volt az, aki családja beleegyezését sürgette a házassághoz.

A családi beleegyezés azonban továbbra is csak késett. Itt következett azután be a már-már tragikusra váló csattanó. A fiatal lány ugy látta, hogy a sok lelki izgalom után pontot kell tennie a történet végére és már-már az életét áldozta fel szerelméért, azonban a gyorsan és idejében érkezett orvosi segítség megmentette.
A tanulságot az öngyilkossági kísérletből Greiner Edith családja mégis levonta és végül is megadták beleegyezésüket a házasságba. Huszonnégy órával a feltünően csinos pesti urileány eszméletre térése után már ment is a távirat a messze Párizsba, John S. Schuttlehand címére, azzal a lakonikus rövidségű tartalommal
„Jöjj! Edith.”
Természetes, hogy a hívó sürgöny megérkezése után a boldog férfi nyugateurópai üzletemberek mintájára azonnal repülőgépre ült, hogy Pestre siessen.

A nagy hideg és a borzalmas időjárás miatt a repülőgéppel azonban csak Bécsig tudott eljutni, onnan nagy nehézségek árán autóval jött tovább Budapestre. Három napig tartott az ut a behavazott országutakon nagy üggyel bajjal a magyar fővárosba.

Vasárnap délben pedig megtartották az esküvőt.

A vőlegény szülei mint ahogy azt Magyarországra érkezett leveleikben írták, Mineapolis melletti Smithtown városkában, amely a birtokaik központjában fekszik, Pazar fényüzéssel már be is rendezték a házat, amely a fiatal párt várja