|
A közös külügyminiszter értékelése a külügyi helyzetről
Az osztrák delegáczió költségvetési bizottsága már május 7-ikén délután összeült báró Chlumeczky elnöklete alatt. Gróf Goluchovsky külügyminiszter ekkor tette meg előterjesztését a külügyi helyzetről. A miniszter elterjesztésének lényege ez: A monarkhia külügyi viszonyai minden tekintetben kedvezők és megnyugtatók. Minden államhoz barátságos és bizalomgerjesztő a viszonyunk. A hármas-szövetség 1903 májusában lejár. Teljes értékben való föntartása mind a három kormány határozott szándéka. A szövetség jövőre is a békét fogja szolgálni. Ugyanez a czélja van a vele szemben álló orosz-franczia szövetségnek is. Oly természetüek e szövetségek: hogy lehetővé teszik, hogy egyik szövetség valamelyik tagja a másik szövetség valamelyik tagjával saját érdekükre külön egyezményt létesitsenek, a minő az olasz-franczia és a magyar-osztrák-orosz egyezmény. Az utóbbira az 1897. évi pétervári megbeszélés vezetett.
Ama percztől kezdve, melyben meg volt állapítható, hogy a közel Keleten sem mi, sem Oroszország nem törekedünk önző czélokra, vagy épen területi előnyökre, természetes következménykép meg kellett szünnie a bizalmatlanságnak, mely a két birodalomnak egymáshoz való viszonyára éveken át nyomasztólag hatott és helyet adnia a jelenlegi kedvezőbb hangulatnak. A szentpétervári megállapodásnak lényeges eredménye a kölcsönös kötelezettség: nem tenni s nem engedni meg semmi olyast, a mi közel Keleten elfoglalt paritásos állásunk egyensulyát megzavarhatná. Ennek folytán az egyes Balkán-államok belügyeibe való mindenféle beavatkozás a legszorgosabban kerülendő, hatályosan elejét vegyük minden kisérletnek, mely arra irányulna, hogy befolyási körök támadjanak, melyek utóvégre is a közöttünk és Oroszország közötti surlódási felületeket csakis növelhetnék. E közeledés máris sok ellentétet simitott el köztünk és Oroszország közt s lehetővé teszi, hogy szoros összetartásban, egyesült erővel léphetünk föl a balkáni veszélyek ellen, a mi azért nem fölösleges, mert Európa e viharfészkében az állapotok sok kivánni valót hagynak hátra: a forradalmi bizottságok szüntelen erősbödnek s a török részen semmivel sem javultak a régi visszás közigazgatási állapotok. Ugy a részünkről, mint Oroszország részéről ismételt figyelmeztetés akadályozta csak meg a veszélyek kiélesedését, de lehűtőleg hatott Törökország fegyveres készenléte is.
Mindazáltal földrészünk eme pontján a dolgok állása igen barátságtalan képet mutat, a miért is azokat a mi tartományunknak, mint az orosz kormánynak, melyeket az ottani események első sorban érdekelnek, egyetértőleg nagyon következetes elbánásban kell részesitenünk. Monarkhiánk és Oroszország törekvésének, hogy a Balkánon a rendet fentartsák, Törökország csorbitatlan épségét biztositsák, föltételei vannak, az, hogy Törökország a viszonyok orvoslására kielégitő intézkedéseket tegyen: a lázadó törekvések ellen megfelelő erőkifejtést alkalmazzon, de egyszersmind megszünjenek az erőszakosságok és kegyetlenkedések, melyek a titkos bujtogatók malmára hajthatnák a vizet. Ily szellemben mozogtak a már ismételten is az orosz kabinettel együtt a portához intézett fölszólalásaink. Megemlékezik a miniszter a román királyság haladásáról. Románia követése méltó példa, nem egy fiatal államnak szolgálhatna a józan politika mintaképéül. |