Meghalt Hollywoodban Chaplin anyja

Meghalt Hollywoodban Chaplin anyja, az egyetlen nő, akit „Charlie boy” szeretett

Hollywood, december végén

 

Nem véletlen, hogy a nagyvilág közönsége, amely sok mindent hallott a sztárok szerelméről, semmit sem tud a sztárok anyjáról – Chaplint kivéve. Charlie Chaplin magánéletében a vezető női szerepet nem az a két szép kis girl játszotta, akiket utóbb feleségül is vett, hanem az az alacsonytermetű, most már őszhaju asszonyka, akinek szeme, szája, arckifejezése szakaszott olyan volt, mint az övé.

Charlie a világon a legjobban az anyját szerette és az anyja röviddel ezelőtt meghalt. Hollywood egyik ragyogó völgylejtőjén, San Fernando Valleyben élt hét év óta Mrs. Chaplin, aki – amióta röpülőgépszerencsétlenség érte – buskomor volt s akit fia egy beteg fejedelemnő udvartartásával vett körül. Csodálatos dolog. A szomoruszemű Chaplin és a melankólikus asszony, amikor együtt voltak, sokat nevettek s a hollywoodi kórház ápolónői csodálkozva beszélik, hogy egy nappal az öreg hölgy halála előtt, ők ketten anya és fia, amikor magukra maradtak, harsányan kacagtak. Ki tudja, az a dicsőséges clown, abban a legigazabb szerepében, mit mókázott el – a halál küszöbén – anyja előtt, hogy mindketten ugy tudtak mulatni egymással, mint a gyermekek…

Mrs. Chaplinnek három fia volt, a két másik Wheeler Druden és Sydney Chaplin a legkisebbnek, Cahlienak féltestvérei. Wheeler és Syd korán otthagyták a londoni nyomortanyát, ahol apjuk halála után tengődtek és a fiatal asszony magára maradt Charlieval, aki akkor nyolcéves volt s az anyjával együtt hősiesen éhezett.

„A kölyök” (a „Kid”) cimű filmben Charlie gyermekkora manzardszobáját örökítette meg s ő maga az az öklömnyi gyerek, aki az utcán táncolt, hogy pár garast hazavigyen anyjának. Hollywood késői ragyogásában a beteg Mrs. Chaplin már nem tudott örülni a sok pénznek, amellyel fia elhalmozta. Vagy félt tőle, irtózattal nézte a gazdag szobákat, prémeket és selymeket és könyörgött fiának, hagyja abba a mesterségét, hiszen „nem lehet az tisztességes, amivel ennyi pénzt megszerez az ember”…

 

Vagy nem vette tudomásul a jó sorsot és még mindig a londoni nyomorban képzelte magát – magukat. Egy alkalommal elment ápolónőjével fia studiójába, ahol épp a „Cirkusz” valamelyik jelenetét játszotta Charlie gépbe. Ott állt a sztár közismert csavargó-rongyaiban és egy tükör előtt igyekezett szépiteni magát. Fricskázta magáról a porond szecskáját, megkefélte csónakcipőjét és betört keménykalapját hozzádörzsölte könyökéhez: hátha tisztább lesz. Chaplin anyja a fölvevőgépek berregése közben kiszaladt fiához a reflektorok fényébe.

- Charlie boy – kiáltotta -, nem is tudtam, hogy ilyen rongyosak a ruháid! És a cipőd milyen rettenetes! De ne busulj, kisfiam, bizzál bennem, szerzek én neked uj ruhát!...

Charlie átölelte az anyját, igyekezett megnyugtatni őt, de ez nem sikerült neki. – Nem igaz, hogy van jobb ruhád – felelte a szegény asszony -, csak azért mondod, hogy engem megvigasztalj…

Ugy vitte Charlie zokogó anyját a karjában az autóig, beült vele és hazavitte. A studióban két napig nem látták.

Mrs. Chaplin utolsó óráiban önkívületbe esett és az ápolónők kérték Charliet, ne maradjon ott, ugy sem tér magához az anyja, ne nézze végig a haldoklást. Ugyanis mindenki tudja Chaplinről Hollywoodban, hogy irtózik a haláltól… Charlie szót fogadott, elment, de alig volt ötszáz lépésnyire a kórháztól, futva visszatért. És amint belépett a beteg szobájába, az fölnyitotta még egyszer nagy szürke szemét, megismerte „my boy”-t, megragadta a kezét és többet nem is engedte el. Szép csöndesen aludt el örökre, nehogy megrémítse a fiát…