Mitől óvjuk a szemünket? 1.
Irta Szentlőrinczi Liebermann Leó dr. egyetemi tanár, szemészfőorvos III.
Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy a szem, mely fény felfogására s ennek érzéki benyomásokká való átalakítására van berendezve, csak bizonyos mennyiségű és minőségű fényt bírhat el. Van látható és láthatatlan fény. A látható fény színskálaja mind a két végén láthatatlan sugarak sorozatába folytatódik.
Ezek a láthatatlan sugarak, tudniillik a hősugarak egyrészt s az úgynevezett vegyi vagy ultruviolett sugarak másrészt már aránylag kis mennyiségben is ártanak a szemnek; innen van az, hogy hómezőkőn, különösen ott, ahol a magasság miatt a levegő is ritka, ahol tehát a napfény bőven tartalmaz ilyen sugarakat s a hó erősen reflektálja őket, a szem igen heves kötőhártyagyulladást kap, sőt súlyosabb bajokat is, ha nem védjük sötét szemüveggel, amely ezeket a sugarakat teljesen visszatartja.
Hasonló bajt okoz az erős ívlámpafény, amilyet mozifelvételekhez használnak, vagy amilyen erős áramú rövidzárlat esetén éri a szemet, valamint kvarclámpa fénye is, míg az olyan fényhatás, amelynek az üvegfúvók vannak munkájuk közben kitéve, nemcsak ilyen sugarak által, hanem hősugarak nagy mennyiségével is károsítja a szemet.
Ezt inkább csak az áttekintésünk teljessége kedvéért mondottuk el; fontosabb az, hogy nemcsak az ilyen, hogy úgy mondjuk, a szemnek nem való fényből, de a látható fényből sem bír el a szem bizonyos mennyiségnél többet, bár természetesen sokkal többet, mint amabból. Ismeretes, hogy például a napba nem lehet nézni s ha valaki mégis erőltetné ezt s szemét nem volna kénytelen a káprázás miatt azonnal becsukni, szinte pillanatok alatt megvakulna.
A szembe közvetlenül beeső napfény azért oly káros hatású, mert a nap fénye igen sűrű, azaz aránylag kicsiny fénykibocsátó felület óriási mennyiségű fénysugarat bocsát ki. Ha a nap fénye akkora felületre oszlik el, amekkora a szemünk egész látótere, akkor már minden baj nélkül tűri a szem, mert akkor a szem hátterének egy-egy pontjára már csak igen, kis része esik az előbbi fény mennyiségnek.
Erre a megállapításra vezethetünk vissza minden kérdést, amely a mesterséges világításnak a szemre való hatása szempontjából felmerül. A fényminőség kérdése tudniillik, vagyis az, hogy valamely lámpa fénye nem tartalmaz-e káros sugarakat is, majdnem teljesen háttérbe szorul, egyszerűen azért, mert ha egy lámpa sok hősugarat bocsát ki, sokkal hamarabb válik tűrhetetlenül kellemetlenné, mintsem éppen a szemnek megárthatna, s mert másrészről ultraviolett sugarakat, melyek észrevétlenek maradnának s megárthatnának, a lámpának használt fényforrások számottevő mértékben nem bocsátanak ki.
A modern fehérfényű izzólámpa izzó fémszála ugyan bocsát ki, de az üveg a sugarak legnagyobb részét visszatartja. Hiszen éppen azért csinálják ???ból a higanygőzlámpa csövét, hogy az izzó higanygőz által nagy mennyiségiben kibocsátott ultraviolett sugarak a lámpából ki tudjanak jönni, mert máskülönben üvegből is lehetne készíteni, ámde az üveg e sugarakat nem bocsátja át, míg a kvarc átengedi.