A termindollár, az inflációs éveknek ez az intézménye ujra megjelent a magyar piacon. Amikor a magyar korona értéke napról-napra változott, sokan, hogy jövő esedékességeiket minden kellemetlen meglepetés ellen biztositsák, havi vagy kéthavi lejáratra dollárt vásároltak és ha nem volt szükségük rá, a kötéseket még jelentős áldozatok árán is esedékességről esedékességre meghosszabbitották, és igy igyekeztek tartozásaik és ezzel vagyonuk stabilitását biztositani.

Ma ujra veszik a termindollárt, kisebb-nagyobb tételekben, a kétkedők és óvatosak ujból födözni igyekeznek vagyonuk állagát a politikai hullámok kiszámithatatlan apálya és dagálya ellen. Nagy összegekről nincsen szó és néhányszázezer dollárnyi kötés még egyáltalán nem jelenti a bizalom gyöngülését. De elhallgatni ezt a jelenséget nem szabad, sőt: a kötelesség parancsa, hogy fölhivjuk rá a figyelmet és rámutassunk e fekete pontra, amely a magyar gazdasági horizonton ujból megjelent.

Az idegsokkos tőzsdén napról-napra folyik az értékek áresése, már nem is lemorzsolódásról van szó, hanem zuhanásról. Ez a lázas nyugtalanság inficiálja a közvéleményt, őrli a közhitelt és az ország ellen befolyásolja, sőt egyenesen kihivja a külföld bizalmatlanságát.

Ha egy félév előtt vagy csak két hónap előtt a kormánykörök és az illetékes pénzügyi szervek tizedrész annyi figyelmet szenteltek volna a tőzsdének, mint amennyire a mai helyzet valóban foglalkoztatja őket, ugy nem érhették volna a nemzeti vagyont milliós és milliós veszteségek és a mainak tizedrésznyi áldozatával gátat emelhettek volna az árviznek.

Most már a rombolás a legszélesebb rétegeket is érinti, közvetve vagy közvetlenül egész gazdasági életünk e zürzavar, izgalom és bizonytalanság hatása alatt áll. Már nem is az utolsó órája, de utolsó perce annak, hogy minden tényező összefogjon az értékpiac nyugodtabb üzletmenetének és fejlődésének biztositására.