|
Emeletes utcákkal küzd Amerika az autóközlekedés csődje ellen
A külföldi szakirodalom az utóbbi időben különösen nagy figyelmet szentel a garázs-kérdésnek. Az egyik német lapban érdekes beszámolót olvasunk Müller berlini mérnök, egyetemi magántanár tollából az amerikai garázsrendszerről. Müller professzor szerint – mint erről egy előkelő hazai szemle megemlékezik – az automobilközlekedés fejlődésének sulypontja a garázsirozás lehetőségein nyugszik. A magas házak épitése és az autóforgalom enormis fejlődése lassanként meghaladja az utcák teljesitőképességét, különösen ha arra gondolunk, hogy ebből a szempontból nemcsak a mozgóforgalmat kell figyelemre méltatnunk, hanem azt is, hogy sok autó fut üresen, vagy ácsorog a házak előtt s kisebbiti ezáltal az utak használható felületét. Egyes nagyvárosok rendkivüli erőfeszitéseket tettek az utcák nagyobbitására. Egyesek egész utcasorokat bontottak le ebből a célból, mások viszont, mint Chicago, az emeletes utcák létesitésével kisérleteznek. Ebből is látható, hogy a kérdést egységesen megoldani nem lehet. Korlátozni kell tehát a városok belső részein a forgalmat, de különben is megbizható statisztikák szerint New Yorkban a kereskedelmi alkalmazottaknak csak 26 százaléka jár munkába automobilon, a többi inkább a tömegforgalom eszközein. Sokan csak a város központjának határáig használnak gépkocsit, onnan gyalog haladnak tovább. Ezért a közlekedési rendőrség már Amerikában is kisérletet tett egyes utcáknak a gépkocsiforgalomtól való elzárásával. Ebben a nehéz helyzetben a várakozó-garázsok épitése volna hivatva enyhülést hozni, amely lehetővé teszi az automobilok előnyének, a kapuhoz való szállitásnak teljes kihasználását és elháritja azt a hátrányt, mit a várakozó gépkocsik az uttest kisebbitésvel okoznak. Természetesen ez a gépkocsitartást megdrágitja, amit az autótulajdonos nem tud másképpen kiegyensulyozni, mint ha a házigarázs tartásáról lemond és éjjelre a kocsit a periférián fekvő lakása elé, az utcára állitja. A régebbi ilyen várakozó-garázsok a mellékutcákban épültek, ujabban már a fővonalakon is. Még más kombinációkkal is igyekeztek a forgalom nehézségeit áthidalni. Filadelfiában a közuti vasut hálózatának a külterületen lévő végpontjain létesitett várakozó-garázsokat s igy lehetővé tette a magánautóról a villamosra való átszállást. Aki villamosra felszáll, annak joga van dijtalan garázsirozásra! Bostonban ismét más tipus alakult ki, az u. n. Shopper-garázs. Egye sáruházak tulajdonosai rentábilisnak találták várakozó-garázsok épitését, honnan vevőiket 5-6 percnyi utazással autobuszon viszik az áruházba. Még sokféle más kombináció is van alkalmazásban. New Yorkban erősen épülnek a nagy garázsok, egyik most épül 26 emelettel, hova nemcsak felvonók, de mozgó járdák is szállitják az automobilokat fel. Itt egyébként a földalatti négyemeletes vasut fejlesztése is könnyiti a forgalom lebonyolitását. Mig Berlin forgalmának a fele került föld alá, addig New Yorkban ennek kétharmada. Nagy a verseny a forgalom javitásában New York és Chicago között s mig előbbi fölalatti vasutak, utóbbi a kétemeletes utcák létesitésében vezet. A garázsok számát adatok hiányában csak megközelitő pontossággal állapithatjuk meg. Eszerint a nagygarázsok száma (100 kocsira épült nagygarázsnak számit) kb. 60.000-re tehető. Az autók a felvonóra közvetlenül az utcáról futnak be. A régebbi nagygarázsok 2-3 emeletesek s 150-200 gépkocsit fogadnak be, az ujak 6-12 emeletesek s befogadóképességük 1000-2000 autó. Az automobiloknak az emeleteken való elhelyezésére különféle berendezések szolgálnak, amelyek egyuttal a garázsok befogadóképességét is növelni törekszenek. Chicagoban ujabban mozgójárdákat alkalmaznak a Ruth mérnök által konstruált nagygarázsban. A gépkocsik mosását leginkább éjjel végzik, de régi óhajuk az autótulajdonosoknak, hogy hosszu utról megérkezve, tiszta kocsival fussanak be a városba, Chicagóban utcai autómosodákat létesitettek. |