A trafikengedélyek tömeges kiadása és az erőszakos betársitások miatt a Dohánykisárusok Országos Szövetsége terjedelmes beadványban fordult sérelmeivel még Bud pénzügyminiszterhez, aki már 1926-ban kiadott egy olyan rendeletet, amely beszüntette Budapest és környékére a további trafikengedélyek kiadását.
A rendelet ellenére azonban a trafikengedélyek kiadása tovább folyt, sőt Bud távozása előtt két hónapon át oly tömegesen volt az engedélyezés, hogy ez a dohánykisárusok körében komoly aggodalmat keltett.
Wekerle alatt már csak néhány engedély folyamatban levő ügyét intézték el, de ezek között is a legutolsó engedélyt már négy héttel ezelőtt adták ki.
Ebben az évben már senki sem kaphat trafikengedélyt és a legközelebbi minisztertanács – amint illetékes helyről értesülünk – rendeletileg dönt az uj engedélyek végleges beszüntetéséről. Az évi forgalom szerint, amelynek határa az évi ötvenezer pengő, két kategóriába osztják a dohányárusokat és a második kategóriában a dohánykisárusok eladási jutalékát 2 %-kal fogják fölemelni.
Mindez egy kompromisszum eredménye, amelyet a pénzügyminiszterium részéről Benkő miniszteri tanácsos, aki a kérdést nagyon liberálisan kezeli és az érdekeltek részéről a Dohánykisárusok Országos Szövetsége hozott létre.
A pénzügyminiszter álláspontja az uj trafikenegedélyek megszüntetésének kérdésében véglegesnek tekinthető és ezzel huszezer kérvény marad elintézetlen.
A pénzügyminiszterium végleges elhatározását az érlelte meg, hogy a nagyszámmal fölszaporodott trafikok egyrésze még a házbért sem tudja megkeresni. Különösen áll ez az uj trafikokra, amelyek nem a régi és még türhető lakbéreket fizetik. Számos uj trafik ráfizet az üzletre és a defivit több helyen meghaladja a havi háromszáz pengőt.