A fővárosi elektromosmüvek megrendelték a Markó-utcai és a városligeti transzformátor-állomások berendezéseit
Az országszerte nagy lendülettel megindult villamositás szinte napról-napra ujabb területeket hódit meg, az elektromos ipart pedig mind nagyobb és drágább rendelésekkel foglalkoztatja. Ezuttal nem kivánjuk szóvátenni a különben jólismert körülményeket, amelyek mindmáig lehetetlenné tették a kereskedelmi kormány számára, hogy energikus és sürgős intézkedésekkel tegye egészségessé az ország elektrifikálását.
De a fogyasztó területért folyó, késhegyig menő versenyfutásban előreláthatóan minden érdek befut a célba, csak a köz érdekét képviselő állam marad le, készülő rendelkezései pedig az irányitó szerep helyett arra lesznek kárhoztatva, hogy alkalmazkodjanak majd az adott helyzethez.
Az elektromos ipar egyik legjelentősebb eseményével kezdjük a krónikát.
A közeli hetekben hozzáfognak a főváros kelenföldi telepén a 30.000 voltos kapcsolóberendezés szereléséhez. Az uj épület készen áll, a nagyszabásu munka akadálytalanul megindulhet. A Ganz Villamossági végzi a munkát, de a nagyteljesitményü olajkapcsolókat a Brown-Boweri-müvek készitik a svájci gyártelepen.
Természetesen vannak a munkának olyan részletei és szükségletei, amelyeket nem kell külföldi gyárnál megrendelni, noha a Ganz Villamossági nem foglalkozik a gyártásukkal. Igy például a kapcsolóberendezés porcellánanyagát a pécsi Zsolnay-gyár szállitja, amely a legnagyobb külföldi cégekkel vivott versenyben nyerte el ajánlatával a szállitást.
A cégtől függetlenül, a magyar ipar fejlődésének biztató jele, hogy oly fontos és kényes feladatot, mint a hatalmas kapcsolóberendezés tartó és átvezető porcellánszigetelőinek a szállitása, magyar cég, kifogástalan áruval és versenyképes áron tudott vállalni.
A nagy fővárosi 30.000 voltos kábel fektetése nagyrészt befejeződött.
A fővárosi Elektromos Müvek a napokban rendelték meg a Ganz Villamosságinál a városligeti és Markó-utcai nagy transzformátor-állomások berendezését. Állomásonként egy-egy millió pengőt is meghalad az elektromos rész költsége, – anélkül, hogy az épitkezési kiadásokról beszélnénk. A 30.000 voltos kábelről ez akét, méreteiben is impozáns transzformátor állomás alakitja át az áramot.
A szállításokból rész jutott külföldi iparvállalatoknak is.
A bizalmas megállapodás szerint a Markó-utcai telep berendezésénél a Bergmann Villamos Müvek rt. (Németország), a városligeti nagy állomás berendezésénél pedig a Siemens-Schuckert villamossági müvek szállitják mindazt, amit a Ganz Villamossági nem gyárt. A Markó-utcai állomást áprilisban már szerelik.
Az elektromos ipart egyébként a belföldi és külföldi megrendelések egész sora foglalkoztatja. Sátoraljaujhely két darab 800 KVA turbogenerátort szállit, Láng-féle nagyfordulatu gőzturbinával és a városi hálózatot egyenáramról háromfázisu, váltakozó áramra épiti át. A sok nagyszabásu, drága beruházás, közte a centrálé uj palotája, amely Tőry Emil müegyetemi tanár tervei szerint épült, csak akkor válik rentábilissá Sátoraljaujhely számára, ha további fogyasztóterületet kapcsol magához, például Sárospatakot.
Az Eszék melletti Vinkovce villamositását erős nemzetközi versengés után bizták a magyar gyárra. Itt nem annyira a munka értéke, – a centrálé körülbelül 100.000 pengő lesz, – mint inkább a térfoglalás fontos a hazai ipar szempontjából.
Kisázsiában is érvényesül a magyar ipar.
Áfium-Karahisszár Diesel elektromos-telepet és városi hálózatot létesit, – magyar gyár utján. Szmirnától több mint ezer kilométerre, hegyes, erdős terepen fekszik ez a város, amelynek a neve Kemál pasa egyik legelső nagy győzelmére emlékeztet. Remélhetőleg a „Made in Hungary” sem fog itt vereséget szenvedni.
