Páris, február 8. 

Szerte a világon a sokat megszenvedett embermilliók kiujuló reménykedéssel három év előtt Locarno felé aggódástól és bizalomtól megbüvölt nézéssel merengtek.

Az egyik locarnói ebéd után, fölöttébb emelkedett hangulatban, Luther német birodalmi miniszter lelkesen ragadta meg Briand kezét: 
– Monsieur Briand, én szentül hiszek az Európai Egyesült Államok megszületésében és abban, hogy ennek az egyesülésnek ön lesz az első elnöke! 

Sajnos, a német miniszter reménykedése nem vált azóta valóra és az Európai Egyesült Államok gondolata még mindig csak szivárványként lebeg Európa fölött. Közben Briand, aki minden álmodozása, költői és improvizátori természete ellenére is a hüvös valóságok és a józanság embere bizonyára régen számot adott magának arról, hogy az európai államok politikai egyesülése még jóideig kimérikus gondolat marad.

Ami azonban – és ez most Briand uj politikájának sarktétele – nem jelenti, hogy egy gazdasági természetü föderáció is ugyanilyen utópisztikus valami lenne. Már hónapok óta ezen az uj alapon épiti föl Briand külpolitikáját, amelynek célja megteremteni Európa gazdasági föderációját.

Eddig nem tartott szónoklatokat róla, nem adta ki ötletét jelszónak, nem iratta meg vezércikkekben. A politikusok helyett előbb a nagyiparral, a nagytőkével, a francia szakszervezetekkel tárgyalt, meg az angolokkal és a németekkel! Most aztán – mondják a hozzá közelállók – Briand kész van az előkészités „meditativ" részével és elérkezett számára a diplomáciai tapogatódzások „konzultativ" időszaka.

Briand föltétlenül ragaszkodik hozzá, hogy az európai gazdasági föderáció az Amerikai Egyesült Államok tudtával, hozzájárulásával jöjjön létre, eleve kizárva mindent, ami önérzetét sérthetné, vagy azt a benyomást kelthetne, hogy ami Európában történik, Amerika ellen fordul. Mert egy ilyen félreértés elég lenne ahhoz, hogy a sértett Amerika holnap talán egy elégedetlen germán vagy szláv európai blokra támaszkodva, széjjelbontsa, amit Európa türelmes Penelopeje, Briand hosszu évek alatt szőtt.

A Locarno után kivirágzott ábrándoknál szerencsésebb, főleg realisztikusabb lesz-e ez az uj, a gazdaságilag szövetkezett Európa gondolata? Briand szentül bizik benne. Ebből a nagy bizalmából kétféle következés kinálkozik. Vagy az, hogy az uj terv jobb, mint a régi volt, vagy pedig, hogy az optimista Briand – javithatatlan.