A spanyol influenza ragályos, fertőző betegség. Kórokozóját még nem ismeri az orvostudomány és épp ezért az ellene való védekezés sem oly sikeres. A még ismeretlen kórokozók a légáram útján kerülnek a szervezetbe, s kifejlődésüket, gyors szaporodásukat rendkívül elősegíti a megfázás, meghűlés.
A betegségnek jellemző tünetei vannak: a megbetegedett egyén kezdetben szédülésről, főfájásról, fej nyomásról panaszkodik, majd folytonos köhögési inger gyötri, szúrást, fájdalmat érez az egész mellkasában s ez a fájdalom lassanként annyira fokozódik, hogy alig mer levegőt venni s inkább csak felületesen légzik. Majd borzongás vesz rajta erőt, egész testében remeg,, vacog a foga, azután kirázza a hideg, majd egykét órára rá melegség, később forróság lepi el s bekövetkezik a lázas állapot, mert napokig is eltart.
A heves főfájáshoz, tarkótáji-, háti- és keresztcsonttáji fájdalom társul s nagyfokú gyengeség, bágyadtság, elesettség lép előtérbe. A nagyfokú erőhanyatlást elősegíti az étvágytalanság, étel iránti undor, majd hányinger lép fel, s a beteg mindent kihány. A mellkasfélben székelő szúró fájdalmak miatt a beteg alig leli helyét az ágyában: nyugtalan lesz, türelmetlenné válik, ide-oda hányja, dobja, veti magát. A láz rohamosan emelkedni kezd, gyakran eléri, sőt bizonyos esetekben meghaladja a 40 fokot is. ami már az életét is veszélyezteti.
Ezen idő alatt a beteg náthás, elindul az orra vére, rekedt s a zavart öntudat miatt - mely minden magas lázzal járó megbetegedésnél előfordul összevissza beszél, amitől hozzátartozói még jobban megijednek.
Minthogy pedig ezen idő alatt a beteg vagy egyáltalán nem vesz táplálékot magához, vagy csak igen keveset, a szervezet ellenállóképessége rendkívül legyengül s a kimerülés veszélye fenyeget. Ezért gyors orvosi beavatkozásra van szükség. Az orvos hamar felismeri a bajt, s igyekszik a túlságosan legyengült beteg szervezetet erősíteni.
Az ő gyors gyógyszeres beavatkozására lassanként csökkenni kezd a láz, javul a közérzet, elmúlik az izgalmi tünetek, visszatér az étvágy, erősödik a szervezet, szűnik a fájdalom, a kórokozók csakhamar elpusztulnak s győzelmesen kerül ki a szervezet ebből az ádáz viaskodásból.
Ha azonban a megbetegedett egyén hozzátartozói vagy egyáltalán nem fordulnak orvoshoz, vagy csak nagyon későn, a kórokozó baktériumok vígan tovább szaporodnak, ellepik az egész szervezetet, egyre több és több mérget termelnek, mely még jobban legyengíti és aláássa a szerv ellenállóképességét: egyik lázroham után a másik következik, a nyugtalanság, bágyadtság, rosszullét egyre fokozódik, s előállnak a rettegett szövődmények:
makacs gyomor- és bélhurut, nagyfokú vérszegénység, genyes hörghurut, tüdőgyulladás, mellhártyalob, vevelob, szivbillentyű elégtelenség, középfülgyulladás, néha súlyos agyhártyalob, s a tartós hátfekvés, hiányos felköhögés, felületes, egyre kimaradó légzés, elégtelen szívműködés következtében annyira elerőtlenedik és kimerül a szervezet, hogy tüdővizenyő lép fel és a szívgyengeség tünetei között beáll a halál.
Ami a gyógykezelést illeti, fontos, mennél hamarább orvoshoz fordulni, s az orvosi előírást, útmutatást és óvintézkedéseket szigorúan be kell tartani. A fertőzés veszélyének mindenki ki van téve, s ezért helyénvaló az óvatosság. Amíg az orvos megérkezik, addig a beteget teljes nyugalomba kell hozni, le kell fektetni, a szobába befűteni, hogy kellemes legyen meleg legyen. Jó friss levegőről szellőztetetés útján gondoskodni kell.
A fájdalmas testrészre állottvizes borogatást kell helyezni. Semmimenű gyógyszert orvosi rendelés nélkül ne adjunk a betegnek, ,mert az a gyógyszer akár csillapító, akár lázszüntető, avagy szíverősítő: elleplezi a kórképet hibás irányba tereli az orvos figyelmét. A szakszerű orvosi vizsgálat fogja eldönteni, mit kell tennie betegnek, hogyan kell viselkedni milyen gyógyszert kell bevennie, hogyan és mit kell táplálkoznia, ha meg akar gyógyulni.
Járványos időkben óvakodunk kell a meghűléstől, átfázástól, ezért igen nagy fontosságot igényel a célszerű ruházkodás. Fontos a helyes táplálkozás, a túlságos szellemi és testi munkától óvakodni kell. Kerülni kell minden olyan életmódot, mely a szervezet ellenállóképességét legyengül. Minthogy a fertőzés a légáram útján terjed, a köhögés és köpet szintén fertőzi a környezetet, azért az ilyen egyéneket kerülni kell.
Ezeket a tanácsokat szem előtt kell tartani és ha a hatósági óvóintézkedéseket megszívlelik, sikeresen ellen lehet állni a betegségnek, s meg lehet akadályozni a járvány tovaterjedését és elhurcolását.
Dr. F. L.
