Páris, szeptember 30.
Poincare miniszterelnök vasárnap a savoyai Chambéryben egy háborus emlékü leleplezése alkalmával nagyszabásu beszédet mondott, amelynek végén állást foglalt a jelenlegi legfontosabb politikai kérdésekkel szemben. Azzal kezdte, hogy Franciaország a legutóbbi háboru után arra szoritkozott, hogy azt követelje vissza, amit elvettek töle. A békekötés óta lefolyt mindennemü tárgyaláson Franciaországot a nemzetközi összhang szelleme vezérelte és azt kivánja, hogy minden népet ugyanolyan öszinte és forró békevágy hassa át, mint őt magát.

Mi a leszerelés tán haladunk, amint megdönthetetlen tények igazolnak. Nemcsak Washingtonban és Genfben, hanem Párisban is elöljártunk a jópéldával a hadsereg létszámának csökkentése és a katonai szolgálati idő megröviditése által. De remélem meg fogják érteni, kényszeritve vagyunk arra, hogy védekező eszközeink fölbecsülésekor figyelembe vegyük az ellenfél támadóeszközeit is.

Ugyancsak figyelmeztetnünk kell mindenkit arra, hogyha a jóvátételi problémát véglegesen meg akarják oldani, csak akkor lehet igazságos valamely megoldás, ha adósaink azonkivül, amivel mi hitelezöinknek tartozunk, biztositják nekünk a kártalanitást is háborus kárainkért. Bármilyen nagynak kell azonban lennie is óvatosságunknak e két pont: a biztonság és a jóvátétel tekintetében készen állunk arra, hogy uj tárgyalásokat kezdjünk.

Ezeknek az uj tárgyalásoknak nem szabad elhuzódniok, vagy pedig a sikertelenségbe fulladniok.
Mi éppen azért arra törekszünk, hogy minél hamarabb megkezdödjenek és teljes bizalommal várjuk, hogy mindkét részről jóindulattal folytatva, csakhamar befejezhessük a tárgyalásokat.
Csehszlovákiát és Lengyelországot is vonják be a tárgyalásokba! – követelt Millerand

Páris, szeptember 30.
Millerand a republikáns föderáció kongresszusán Clermont-Ferrandban beszédet mondott, amelyben hangoztatta, hogy a versaillesi szerződés 429. cikke alapján a rajnai terület megszállása tizenötéven tul is meghosszabbitható, ha a szövetséges és társult hatalmak a Németország részéről nyujtott garanciákat nem tartják elegendőknek. Ebből a szövegezésből következik – mondotta Millerand -, hogy a Rajna kiüritésének kérdése az egész háborus ántántot érdekli. Követeli, hogy az errevonatkozó tárgyalásokba elsősorban Lengyelországot és Csehszlovákiát vonják be.